Hát igen...
Most komolyan nem tudom eldönteni, hogy örüljek-e, amiért megvolt az osztálykirándulás, vagy legyek szomorú, amiért már vége van. Úgy érzem, mind a kettő igaz egy kicsit. Imádom az osztályomat, nagyon szeretem őket, és szeretek velük lenni. Mindenki kedves, jó fej, és természetesen a 98% teljesen elmeháborodott :)
Mit is írjak most az osztálykirándulásról? Lehet, hogy az lenne a legegyszerűbb, ha kezdeném az elején...
ugyanis kicsit döcögősen indult az egész.
Szerbia ugyanis nem EU tagállam. Ez azt jelenti, hogy komoly ellenőrzést hajtanak végre a határon, ami a következőket eredményezi: minimum egy órás várakozás álló buszban és 30 fokban, ami pedig kis híján megfőtt diákokat és tanárokat eredményez. Ennek ellenére Szabadka szép város. A városházát látogattuk meg először, aminek a teteje egy kilátó, ahonnan nagyjából az egész város látható, és komolyan nagyon szép volt a kilátás, és legalább fújt odafent a szél.
Egy látkép a kilátóból:
Persze vannak dolgok, melyek ne voltak olyan jók és izgalmasak, mint mondjuk a kilátó. Egy Boss nevezetű kávézót is meglátogattunk, ami a mellett, hogy tele volt, még drágának is drága volt. Viszont volt tiszta és normális mosdó, ami mindig nagy kincsnek számított egy osztálykiránduláson :) A városháza és a kávézó után viszont egy roppant unalmas, 2 és fél órás szabadprogram következett, melynek annyira nem örültem, ugyanis a város nagy volt, de nem sokan beszéltek magyarul. De ami a legnagyobb baj volt, hogy egyetlen normális srác sem volt a városban. A 10-es skálán még a legjobb pasi is csak 7-est kaphatott, legalábbis Lilla és az én osztályozásom szerint. De persze a fiúk jól jártak, mert még női szemmel is csinos lányokkal volt telerakva a város.
De ezt inkább hagyjuk. Szerbia után következett Pusztamérges, ahol megszálltunk, a helyi középiskola kollégiumában. Természetesen tetőtérbe raktak minket, ahol a lehető legmelegebb volt, és ezerrel szellőztetni kellett, ha nem akartunk megfulladni. Vacsoráztunk, aztán pihentünk egy keveset, és elindultunk Szegedre, amit most már egyre jobban imádok.
Szegeden persze csak másfél órás szabadságot kaptunk, így fogtuk magunkat, és lementünk a partra, aztán vidékihez illő módon teát vettünk egy elég nagy cukrászdában, és az üvegekkel, valamint szívószállal a kezünkben sétáltunk végig a belvároson, egészen vissza a Széchenyi térig, ahol a találkozó volt. A téren találtunk Wi-Fi-t, aminek nagyon örültünk, és a Facebook-on lógtunk, amíg meg nem érkeztek a többiek... Vicces volt.
A második napon szintén eljátszottuk a határnál való ácsingózást, és még nagyobb meleget sikerült kifognunk, mint az előző nap. Ráadásul az estének köszönhetően mindenki olyan volt, mintha kimosták volna, hozzánk képest még az élő halottak is fitt embereknek számítottak. A 3/4 2-es takarodó megtette a hatását, de persze én, aki olyan jó alvó vagyok, alig egy órát aludtam.
A második napunk a szabadkai piacon kezdődött, majd megcéloztuk Palicsot, ahol megnéztük az állatkertet, és a tavat. Az állatkert szuper volt, úgy rohangáltunk, mint az ötévesek, és minden állathoz beszéltünk, mint a fogyatékosok. A csimpánz visszaintett, a medvével szemeztünk, megtaláltuk Győzike elveszett zebráját, kiscsacsinak néztünk egy szürke farönköt, és megpróbáltunk mozgásra bírni egy alvó leopárdot (nem túl sok sikerrel). A tóparton napoztunk, egyesek elég alaposan leégtek, az árnyékben pedig a bepánikolt fiúk szitakötőt ütöttek Lillám mellei közé...
De ezek mind mi vagyunk :)
Hazaérve mindenki olyan volt, mint egy zombi, és nagy valószínűséggel mindenki délig vagy egyig aludt, aztán felkelt, elintézett egy-két dolgot, és visszafeküdt. de szerencsére még ott van a holnap is, hogy kipihanjük magunkat, és hétfőn 2 témazárót is írjunk...
De nem baj, a suliból már csak 10 nap van!
És most jöjjön néhány zene az osztálykirándulásról:
Hát igen....
Ha a buszon szól a rádió...
És ezzel ennyi is lenne.
Majd még jelentkezem ;)
xoxo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése