A little bit longer and I'll be fine...

Hú! Hát elég rég nem jártam már itt, és rég írtam már valamit. A baj az volt, hogy nem volt időm, és mostanáig nem volt olyan dolog, amit le szerettem volna írni a nagyvilágnak. De most sok minden jött össze egyszerre, és úgy érzem, hogy egy talán egy kicsit segíteni fog.

Kezdjük ott, hogy 4 éves korom óta asztmás vagyok, és allergiás is. Ez azt jelenti, hogy az életem nem valami vidám a virágzások környékén, vagyis most sem. És természetesen az én asztmám és az allergiám keveredik, ami azt jelenti, hogy egy speciális eset vagyok. Nálam az allergia által okozott köhögésből és tüsszögésből lesz asztmás roham, és ha ez megtörténik, akkor egész pontosan 2 percem van arra, hogy kiérjek egy kórházba, különben leáll a légzésem. Ez eddig 3-szor történt meg velem, de szerencsére egyikre sem emlékszem, mert még nagyon kicsi voltam.

Mondák persze, hogy k fogom nőni, de ez természetesen nem jött össze.

Az utóbbi hétvégén megint rosszul lettem, ami sokkal jobban megijesztett, mint az eddigi összes, ugyanis nem volt nálam gyógyszer. Ez így kicsit szívás volt, de eszembe sem jutott, hogy esetleg baj lehet. Az utóbbi 2-3 évben ugyanis semmi bajom nem volt, és most újra visszatért ez az egész rémálom, ami miatt én is egy totál roncs lettem.

Persze mindenki azt mondja, hogy ne gondolkozzak a történteket, hogy ne ez járjon a fejembe, de senki sem tudja, hogy ez milyen érzés. És nem is kívánom senkinek. De, aki nem tudja, hogy mit érzek, az ne próbáljon meg segíteni. Persze, akik szeretnek, és mellettem vannak, azok törődni akarnak velem, de (szerencsére) nem tudják, hogy min megyek keresztül. Senki sem tudja, hogy milyen érzés minden nap azzal a tudattal kelni, hogy meghalhatsz, ha nem figyelsz oda egy aprócska köhögésre.

Sokáig volt egy visszatérő álmom az első újraélesztésem után. Sokáig láttam magamat, ahogyan egy asztalra fektetnek, és csövet dugnak a torkomra. És néha ezek a képek még ma is megjelennek a fejemben, akárcsak az, amikor az apám kilépett a lakásunk ajtaján. Persze megpróbálhatnám elfelejteni ezeket a képeket, de ezek a képek olyasfajta képek, melyeket nem lehet csak úgy kitörölni a fejemből. Ezek beleégtek a memóriámba, és életem végéig velem lesznek.

De minden rosszban van valami jó. Az öcsém a múlt hetet Londonban töltötte egy iskolai, tanulmányi kiránduláson. Sok helyre elmentek, egy csomó múzeumba, és az egyik múzeumból naptárat hozott nekem. De nem akármilyen naptárat!

Köztudottan TVD mániás vagyok, de erre szerintem már ti is rájöttetek, ha elolvastátok az előző bejegyzéseket. Damon (Ian Somerhalder) a kedvenc karakterem, de szerintem ezzel sem vagyok egyedül. Én, személy szerint, jobban bírom az olyan pasikat, akik kívül kemények, de belül mégis van bennük valami jó, és persze, hogy Damon ilyen karakter. A lényeg, hogy az öcsém egy 2012-es Ian Somerhalder naptárral tért vissza Londonból. :)

Már alig várom, hogy 2012 legyen! Ha jön a világ vége, legalább egy normális naptár fog a falamon függeni, és szép képpel távozok! (Kicsit morbid, tudom)

És még néhány szó erejéig visszatérnék a bejegyzés fő témájára, és egy kicsit a címre:

Úgy gondolom, hogy egy betegség nem a világ vége. De mégis benne van az emberben, hogy fél. Ráadásul ott van a tudat, hogy 3-szor már megtörtént, miért ne történhetne meg még egyszer? Három a magyar igazság, és egy a ráadás, legalábbis a mondás szerint. Nekem vajon lesz ráadás?

A címről pedig annyit, hogy aki valaha is hallgatott Jonas Brothers zenét, vagy aki egyáltalán ismerte őket, az tudhatja, hogy a legfiatalabb, Nick, cukorbeteg, és az A Little Bit Longer című számot a betegsége ihlette. Azt hiszem, hogy én pontosan tudom, miről is énekel egész pontosan, és elhihetitek, hogy pontosan olyan érzések vannak bennem is, mint amilyenek benne is vannak/voltak. A szám nagyon igaz, és jól tükrözi azt, hogy vajon mi játszódhat le egy ember fejében, akinek e kard a feje felett lebeg...

Remélem, hogy nem lomboztalak le titeket, kedves olvasók, de néha vannak szomorú dolgok is, amelyek ide kerülnek. Talán lesz még, talán nem. De ez mind én vagyok. :)

Végezetül pedig itt a címadó szám, és egy vidámabb, új kedvenc is, hogy annyira ne legyetek szomorúak. ;)

És az új kedvenc:

 xoxo