Mivel fogalmam sincs, hogy hogyan fogok ráérni az ünnepek között, most kívánok mindenkinek nagyon Kellemes Ünnepeket!

What doesn't kill you makes you stronger...

Nem tudom, miért, muszáj kitennem ezt a számot...

xoxo

Oké, ez a nap két okból is elég fontos a számomra:

1. Ma van Ian Somerhalder születésnapja.
Ian elég nagy ember az én szememben, rengeteg olyan dolog van, ami számomra figyelemre méltó. Elég nagy sztár, híreség, ám mégis foglalkozik a környezetvédelemmel, és még sok más, ezekhez közel álló dologgal is. Sok olyan dolgot tesz meg, amit én magam is megtennék, ha megfelelő körülmények lennének hozzá, és kipipálhatnám a dolgok megvalósításához szükséges feltételeket (kicsit nyakatekert mondat, de remélem, érthető). Ráadásul 33 éves, ami mindannyian tudjuk, hogy mit is jelent (krisztusi kor). Barival terveztük, hogy készítünk egy videót, amiben boldog szülinapot kívánunk neki, és mások segítségével eljuttatjuk Ian-hez, de ez sajnos nem jött össze, és igazából nem tudom, hogy miért... De ez lényegtelen, ami számít az nem más, minthogy léteznek ilyen emberek, mint Ian Somerhalder...

2. Ma Rihanna koncert van Busdapesten, a Papp László Sportarénában.
Igen, ez a másik nagy szívfájdalmam, mivel sajnálatos módon nem leszek ott a koncerten. Úgy volt, hogy tudok szerezni jegyeket, de aztán mégsem jött össze, és ez teljesen elkeserített. Rihanna az egyik kedvenc előadóm, és csak azért akaszt ki ennyire a dolog, mert tudom, hogy lehettek volna frankó jegyeim, de sajnos mégsem lettek. Ez nem rajtam múlott, de azért örültem volna annak, ha tudunk szerezni, illetve tudnak nekem szerezni... Na, de semmi baj, lesz ez még így se!

Azt hiszem, most ennyi, majd még jelentkezem!

xoxo

Fizika óra...

Oké, ez most csak egy próba-bejegyzés, ugyanis letöltöttem ezt az alkalmazást a telefonomra... Kicsit beteg, de valószínűleg nincs benne semmi meglepő, ha valaki rendszeresen olvassa a blogomat. Nyilván nem tekint normálisnak egyetlen olvasóm sem... :)

Talk That Talk

A mai napom elég jóra sikerült, mivel Rencsi, Katus és Bari mind a hárman nálunk töltötték a lyukas órát. A falunk össze lett firkálva, a szalagavató ki lett beszélve (amiről itt nem nagyon nyilatkoznék), és minden más egyéb is meg lett dumálva. Nagyon jó volt leülni és beszélgetni egy kicsit úgy, hogy nyugodtan mondhattunk bármit, nem kellett attól félni, hogy valaki meghallja, hogy mit mondunk...

Egy másik jó dolog, hogy Katus tanácsára letöltöttem a legújabb Rihanna albumot (aminek a címe mellesleg megegyezik a bejegyzésem címével), és nagyon jó számokra bukkantam. És ha jó zenét találok, akkor az engem mindig egy kicsit jobb kedvre derít, persze nem hiszem, hogy ezzel én vagyok az egyetlen...

Röviden csak ennyi lenne, szép napot mindenkinek!

xoxo

Nobody's Perfect!!

When I'm nervous I have this thing, yeah, I talk too much

Sometimes I just can't shut the hell up

It's like I need to tell someone, anyone who'll listen

And that's where I seem to fuck up

Yeah, I forget about the consequences

For a minute there I lose my sences

And in the heat of the moment my mouth starts going

The words start flowing, oh

But I never meant to hurt ya

I know it's time that I leaned to

Treat the people I love like I wanna be loved

This is a lesson learned

I hate that I let you down

And I feel so bad about it

I guess karma comes back around

'Cause now I'm the one that's hurting, yeah

And I hate that I made you think

That the trust we had is broken

Don't tell me you can't forgive me

'Cause nobody's perfect, no

No, no, no, no, no, no nobody's perfect, no

If I could turn back the hands of time

I swear I never would've cross that line

I should of kept it between us

But, no, I went and told the whole world how I feel and oh

So I sit and I realize

With these tears falling from my eyes

I gotta change if I wanna keep you forever

I promise that I'm gonna try

But I never meant to hurt ya

I know it's time that I learned to

Treat the peolpe I love like I wanna be loved

This is a lesson learned

I hate that I let you down

And I feel so bad about it

I guess karma comes back around

'Cause now I'm the one that's hurting, yeah

And I hate that I made you think

That the trust we had is broken

So don't tell me you can't forgive me

'Cause nobody's perfect, no

No, no, no, no, no, no nobody's perfect, no

I'm not a saint, no, not at all, but what I did, it wasn't cool

But I swear that I'll never do that again to you, oh

I'm not a saint, no, not at all, but what I did, it wasn't cool

But I swear that I'll never do taht again to you

I hate that I let you down

And I feel so bad about it

I guess karma comes back around

'Cause now I'm the one that's hurting, yeah

And I hate that I made you think

That the trust we had is broken

So don't tell me you can't forgive me

'Cause nobody's perfect, no

I hate that I let you down

And I feel so bad about it

I guess karma comes back around

'Cause now I'm the one that's hurting, yeah

And I hate that I made you think

That the trust we had is broken

So don't tell me you can't forgive me

'Cause nobody's perfect, yeah, yeah, woah

Don't tell me, don't tell

Don't tell me you can't forgive me

No, no, no, no

'Cause nobody's perfect, no

"It's juts life. Just live it!"

Elgondolkodtató egy idézet, nemde? Nekem mégis annyira tetszik. Úgy érzem, muszáj megosztanom azzal a néhány (szerintem maximum 1-2) olvasómmal, akik lelkesen tűrik a hülyeségeimet. Mondjuk, most fogalmam sincs, hogy miért kezdtem el azt a bejegyzést, mert nem nagyon éreztem szükségét. Csak az idézet megosztása volt a célom...

Kellemes napot mindenkinek!!

"If you wanna fly, you got to give up the shit that weighs you down..."

Hol is kezdjem? Elég rég voltam már itt, aminek az egyik oka az volt, hogy eddig nem éreztem szükségét annak, hogy írjak ide valamit. De most úgy érzem, hogy muszáj...
Az a helyzet, hogy mostanában nagyon labilis az állapotom. Persze kívülről mindenki azt látja, hogy jól vagyok, mert mindig mosolygok, poénkodok és pörgök. Nagyon kevesen vannak azok, akik e mögé látnak, és ez számomra azt jelenti, hogy csak kevesen ismernek igazán. Ez nem esik rosszul mert valahol az én hibám is, hogy csak kevesen vannak, mert nem tudok mindenkiben megbízni. De vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy jól ismernek, és tudják hogy mi a bajom. És ők azok, akik nagyon tudnak idegesíteni...
Itthon is elég nagy szarban vagyok (már elnézést...), és ez azért nagyobb gáz, mint azok, akik azt hiszik, hogy ismernek, közben mégsem. Mostanában (vagy inkább mg egy fél éve) nem találom a helyem itthon. És ez nagyon rossz érzés... jobban érzem magam az iskolában, mint otthon? Nem így kellene lennie... A filmekben mindig azt mondják: "Mindenhol jó, de legjobb otthon"... na, ez az, ami rám most cseppet sem igaz. Lehet, hogy az iskola nagyon fárasztó, de még mindig jobb ott lenni, mint itthon ülni. Minden nap ugyan azt csinálom: haza jövök, tanulok, zenét hallgatok... és ez nagyon unalmas, és természetesen rosszul érzem magam.
Nagy szükség lenne valakire, aki tudna segíteni... Persze vannak barátaim, nem erről van szó, de néha jó lenne valaki más. Nem feltétlenül egy pasi, vagy valami ilyesmi, csak valaki más, akivel nem találkozok minden nap, akinek mindig tudok valami újat mondani, és aki tényleg tudná, hogy mikor mit kellene tennem, és hogy hogyan tudna segíteni. Egyedül sokkal nehezebb minden, ez tény, és én elég sokszor sírok segítségért, ami nagyon szánalmas, még a saját szememben is.
Ugyanakkor tudom, hogy más úgysem fogja megoldani helyettem, és ehhez egy régi barát kellett, aki felnyitotta a szemem... Persze most mindenki össze van zavarodva, aki ezt olvassa, mert mindenki azt kérdezi most magától, hogy akkor miért nem segít ez a régi barát... De ez most sokkal bonyolultabb helyzet, és nem hiszem, hogy lenne elég helyem leírni ide az egészet... Ráadásul nem is akarom, mert ezt az egyet megtartom magamnak... A lényeg, hogy ez a régi barát ma már nem nagyon létezik számomra úgy, ahogyan régen létezett...
És hogy mire nyitotta fel a szemem egész pontosan? Arra, hogy az életben mindig csak egy valaki lesz az, akire igazán számíthatok, és az saját magam vagyok. Nekem kell megvívnom a harcaimat, és nem kérhetek segítséget, nem tehetem meg, hogy valaki más vállára pakolom a terheimet. És ebben maximálisan igaza volt, persze abban a pillanatban borzalmasan éreztem magam... De, amikor másnap reggel felébredtem, rájöttem, hogy igaza volt, és azóta is próbálom egy kicsit máshogy nézni a dolgokat... Persze nagyon nehéz, és néha beledöglök (legalábbis ezt érzem), de akkor is végig kell csinálnom...

"It's okay not to be okay..."

Azt hiszem, itt az ideje, hogy átgondoljak mindent, de a lehető legalaposabban, ahogyan eddig még sohasem tettem. Az elmúlt két napban olyan dolgokkal szembesítettek, hogy nem vagyok biztos abban, hogy végig tudom majd csinálni az egészet... De az a baj, hogy nagyon nincs más választásom. Fel kell állnom, előre kell néznem, és nekem kell megoldanom az életemet... Persze ez nagyon nehéz, sokkal nehezebb, mint ahogyan azt én gondolom. De valahogy meg kell csinálnom, ha nem is teljesen, de valahogy helyre kell hoznom az életemet. A baj csak az, hogy jelenleg annyira le vagyok merülve, hogy lelkileg még arra sem lenne erőm, hogy alaposan leüvöltsem valakinek a fejét...

xoxo

"These are things you should know..."

"You don't know my street or

The size of my feet or

Or the time it took to grow

'Cause father, these are things you should know..."

xoxo

"Just" a song...

xoxo

Up or down?

Igen, jó kérdés.... Az elmúlt időszakban elég sok minden történ velem. Elég rosszul vagyok, de közben valami jót is érzek idebent... Hülyén érzem magam, és fogalmam sincs, hogy hogyan kellene kezelnem ezt az egészet... A rossz dologból ugyanis sokkal több jutott, mint a jóból, én mégis úgy érzem, hogy nincs is semmi baj! De ez nem igaz, és októberben, amikor majd megyek Dokihoz, tutira pofára fogok esni...

De igazából nem is érdekel. Tulajdonképpen csak egyetlen egy jó (illetve pozitív) dolog van most az életemben, és az nem más, mint egy régi barát. Illetve régen nem is volt annyira barát, mint amennyire most. De mégis úgy érzem, hogy visszakaptam. Ő az egyetlen pozitív dolog most az életemben, de nagyon félek. Nem merek jó dolgokra gondolni, nem merek előre nézni, mert attól félek, hogy elveszítem őt, azt a kicsi jó dolgot is az életemben. Megszoktam ugyanis, hogy semmi sem úgy sikerül, ahogyan azt én szeretném, vagy úgy, hogy jó legyen. És most ezt a helyzetet sem tudom igazán élvezni, nem merek egy kicsit sem boldognak lenni, mert attól félek, hogy akkor csak nagyobban fogok koppanni...

Fogalmam sincs, hogy hogyan történt ez az egész. Komolyan azt hittem, hogy esélyem sem lehet, hogy már nem emlékszik rám, vagy teljesen megváltozott. De ez nem így történt, és ez annyira meglepett, annyira váratlanul ért, hogy nem tudom, mit kezdjek ezzel az egésszel. Ráadásul ugyan az a helyzet, ugyan úgy bajban van, ahogyan régen, és régen is segítettem neki. De most már minden megváltozott, és igazából mégsem változott semmi...

És hogy miért beszélek csak róla? Nos, ez egyszerű. Inkább a pozitív dologra koncentrálok, mint a sokkal több negatívra. Persze logikusabb lenne, ha megpróbálnám megoldani azt a sok gondomat, de egyszerűen nem megy. Nincsen erőm sem bátorságom ahhoz, hogy szembenézzek ezekkel a dolgokkal... még nincs... És, ha valamikor lesz, akkor azt hiszem, nagyon nagy lesz a felfordulás körülöttem, és akkor lesz majd szükségem valakire, aki mindvégig mellettem marad...

Egyenlőre legyen elég ennyi, majd még jelentkezem. Talán előbb, mint ahogyan azt én gondolnám...

xoxo

Give in to your appetites...

Temptation... seduction... obsession... destruction...
Everyone wants a piece of her...
Give in to your appetites.
V3

The last day...

Hát igen...

Elérkeztünk a nyári szünet utolsó napjához. Nem vagyok szomorú, én már vártam ezt a napot, és a holnapot is várom. Szeretek suliba járni, csak a tanulás részével vannak gondjaim. De szerintem ezzel nem vagyok egyedül, rajtam kívül sokan vannak így. Valószínűleg kevés az olyan ember, aki a tanulás miatt szeret az iskolába járni, bár ki tudja. ha érdekes dolgokat tanulunk, akkor én is szeretek suliba járni. Ez a hangulatomtól függ...

Elég sok dolog történt velem, mióta legutoljára írtam ide valamit. Voltak jó és rossz dolgok egyaránt, nem tudom, melyikből volt több vagy kevesebb. Kicsit le vagyok lombozódva, mert a húgomnak nem jó a térde, de ezt most nagyon hosszú lenne leírni, és valójában én sem vagyok tisztában azzal, hogy pontosan mi is a baja. A lényeg, hogy nem jó, és most nem sportolhat. Ez csak azért gáz, mert a húgom a sportra tette fel az életét, és elég rossz látni, hogy nem csinálhatja azt, amit szeretne... :(

De nem baj, a mi családunk túlélt már ennél rosszabb dolgokat is. De ha már a rossz dolgoknál tartunk, el kell mondanom, hogy borzasztó, ha valaki allergiás. Egyszerűen nem tudok aludni, mert folyamatosan orrot kell fújnom, és van, amikor levegőt sem tudok venni, csak a számon keresztül. A szemem viszket, és néha úgy érzem, hogy kikaparom, szóval nem könnyű...

Úgy érzem, most elég sokat panaszkodtam, és nem nagyon vagyok rá büszke, de inkább ide írom, minthogy mások hallgassák, ahogyan nyafogok. Itt legalább dönthet úgy az olvasó (már ha van), hogy nem vesz róla tudomást, és átugorja azt a részt, ahol panaszkodok. De az a baj, hogy mostanában csak azt tudom csinálni, ami elég idegesítő, és utálom is magam miatta, de valahogyan ki kell adnom magamból...

Ezzel  számmal búcsúzom, de nem a nyártól, hanem kedves olvasóimtól (ismétlem, ha van olyan). Mindenkinek sok sikert a következő tanévre, blablabla... tudjátok ;)
xoxo

Egyszerűen imádom...

To explore different parts of yourself and different emotional lives... not to hide from who you are but to actually explore who you are.

/Ian Somerhalder/

Best weekend EVER!!!

A hétvégét Kittinél töltöttem Újszilváson, és rengeteg élménnyel tértem haza. Eddig is tudtam, hogy nem vagyunk normálisak, de ezt a hétvége csak még jobban bebizonyította. Szerintem, ha valaki látott volna minket, akkor sírva fakadt volna a hülyeségtől... De nem baj, mert ezek vagyunk mi!!

Egyszerűen nem bírok várni!!!!



Ezek az emlékek a hétvégéről, illetve azok töredékei... :)
Most elteszem magam egy kicsit későbbre, hogy újult erővel jöhessek újra ;)
I mean.... (remélem, emlékszik az, akinek szól)
xoxo

I looove it!!

xoxo

Oh-na-na...

Minden egyes másodperccel közelebb kerülünk az iskolakezdéshez....

Ezen gondolkoztam valamelyik este elalvás előtt, és kicsit idiótának is tartottam magam emiatt. Olyan dolgok jutottak eszembe, mint a "halálos visszaszámlálás" meg ilyesmik. Nem éreztem normálisnak magam, és akik ismernek, azok tudják, hogy egyáltalán nem is vagyok az. :)

Szerintem jó, ha valaki idióta. Mármint olyan értelemben, hogy megvan benne az a kis plusz, ami ahhoz kell, hogy jó fejnek tartsák. tudjon ökörködni, legyen hülye, de ha a helyzet azt kívánja, akkor legyen elég esze is. A helyzet az, hogy én egy ilyen embernek tartom magam. Persze nagyobb részben vagyok idióta, mint normális, mert az életemben kevés a nagyon komoly dolog, amikor észnél kell lennem. szerencsére mindent meg tudok oldani fele annyi komolysággal, mint mondjuk mások. Lehet, hogy kicsit egoistának hangzik, de ez az igazság, a csúf igazság. :)

Ha már itt járunk, imádom azt a filmet... De megint sikerült totálisan elkalandoznom az eredeti témámat illetően, amiért elnézést kérek  bejegyzés olvasójától. (már, ha van ilyen)

Szóval a lényeg az, hogy szerintem néha mindenkinek szüksége van arra, hogy egy kicsit idióta legyen, hogy hülyéskedjen, hogy elfelejtse azt, ami van. Néha ki kell kapcsolni, és észre kell venni azokat a dolgokat, melyeket a nagy hétköznapi rohanások között elmulasztunk. Ilyen lehet például (az én esetemben) egy iskolai szünet két óra között. Mindig oda kell figyelni, hogy mi történik, mert a lényeg a részletekben rejlik. Mindig a legapróbb részletek, a legkisebb dolgok azok, melyek nagyon nagy dolgokat jelenthetnek, vagy indíthatnak el. Egy apró kavics is elég ahhoz, hogy lavinát indítson el. :)

Na, ez az egész elég borzasztóan hangzott, és szerintem le is tagadnám, hogy én írtam, ha vissza kellene olvasnom most az egészet... Remélem, annyira hülyének nem néznek a kedves olvasóim, mint amennyire én azt most gondolom. :)

Szép napot!

xoxo

Hmmm...

xoxo

I can't wait!! (utolsó szakasz)

Huh... nem is tudom, hogy hol kellene kezdenem. Elég rég nem voltam már errefelé, és egy kicsit felhalmozódtak a dolgok.

Voltunk nyaralni, ami ebben az időben inkább kínszenvedés volt. Maga Siófok persze jó hely, csakhogy az idő olyan pocsék volt, hogy semmit nem tudtunk csinálni. Mivel apáékkal mentünk, jött velünk Beki is, ami egy kicsit azért javította a dolgokat, mert vele elfoglaltuk magunkat. A napunk amúgy sétálásból és unatkozásból állt, na, meg persze evésből! úgy volt, hogy csak kedden érkezünk haza, de tegnap feladtuk a reményt, hogy jó idő lesz, és elindultunk haza... De mindent összevetve azért nem volt olyan rossz, legalább tudjuk, hogy a siófoki Petőfi sétányon mi merre található, ugyanis naponta legalább háromszor mentünk át rajta, ami azért elég unalmas volt...

És most egy kicsit más téma... Ma éppen augusztus elseje van, és már csak egy hónap van a suliig. Nem tudom, hogy örüljek, vagy sírjak, de az teljesen mindegy. Tulajdonképpen szeretek suliba járni, mert legalább történik valami az adott napon. És az én osztályomat ismerve, a következő évben is minden nap egy élmény lesz, mert minden nap történni fog valami, ami miatt érdemes lesz korán reggel kimászni az ágyból, és gyűlölködve összekészülni...

A szeptember persze nem csak azt jelenti, hogy kezdődik az iskola, hanem azt, hogy visszatér a Vámpírnaplók (The Vampire Diaries) az életembe egy vadonatúj évaddal! Tűkön ülve várom, hogy végre szeptember 15.-e legyen!!

Egyszerűen imádom!!

<3

xoxo

Csak úgy...

xoxo

Sweet 16

Boldog születésnapot a húgomnak, aki éppen ma lett 16 éves!

Nagyon nagyot buliztunk tegnap, illetve ma, ugyanis ma 4-kor végeztünk, mivel addig volt csak nyitva a hely, ahol buliztunk. De persze hazakísértünk mindenkit, így csak fél 6-kor értünk haza :) Jómagam 2-kor ébredtem fel, de az teljesen lényegtelen. Nagyon jól éreztem magam, és jó volt egy kicsit kikapcsolódni, hülyéskedni azokkal, akikkel nem találkozunk olyan gyakran. Jót buliztunk, éjfélkor tortát ettünk, pezsgőt bontottunk, és jól éreztük magunkat. Sohasem fogjuk elfelejteni ezt a bulit, és kíváncsian várom, hogy mi lesz a következő alkalommal. :)

Every day I'm shufflin' :)

xoxo

Love them!

Jó dolog, ha valakinek van egy tesója. Nekem három is van, de nem is ez a lényeg. A húgom, Réka, csak 15 hónappal fiatalabb nálam, vagyis korban egész közel állunk egymáshoz. Ez azért jó, mert így legalább egy csomó dologról tudunk beszélgetni, ami szintén tök jó. Éppen pénteken történt, hogy egészen háromnegyed 2-ig fent voltunk, és egy jót dumáltunk. Ez nekem kicsit furcsa volt, mert sohasem beszélgettünk még ilyen jót, ráadásul elég érdekes témákról sikerült beszélgetnünk. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy imádom a húgomat, ahogyan az öcsémet is, és persze a másik húgomat.

Ha már Bekinél tartunk, elég kemény lett a kiscsaj! Nem rég értünk haza, mert apánál voltunk, és Beki egyszerűen egy kis vasgyúró lett! Persze nem azért, mert dagi, mindig is az volt :D Most már erős, és olyan hangja van, hogy beszakad tőle a dobhártyám, de komolyan! Olyanokat tud sikítani, hogy az nem igaz! És a poén az, hogy sohasem akkor sikít, amikor nagy a hangzavar, amikor lehetne, hanem akkor, amikor senki sem számít rá, és így mindenkire ráhozza a szívbajt! Ráadásul ma hajnali 4-kor kezdett rá a kis monológjára, de aztán fél 8-ig megint csendben volt...

Na, de ez teljesen mindegy, én így imádom őket, ahogy vannak!

Egy új kedvencemet is megmutatom nektek, talán nem olyan új szám, de nekem csak most tetszett meg. Nem nagyon szeretem magát Király Viktort, de ez a szám nálam ott van a szeren.

Na, jók legyetek!

xoxo 

Anyone who says sunshine brings happiness, never danced in the rain...

Life isn't about waiting for the storm to pass...

It's about to learning to dance in the rain!

Runaway, baby...

Volt már olyan veletek, hogy elmenekülnétek? Velem mostanában ez elég gyakran előfordul. El tudnék menni egy helyre, ahol nincsen senki és semmi, ahol nem zavarnak. De nem azért, mert sok a gondom, hanem azért, hogy valami újat lássak és tapasztaljak. Szívesen elmennék egy erdőbe, ahol csend van és nyugalom. Az sem zavarna, ha hideg lenne, vagy túl meleg, csak egyedül lennék. Gondolkodhatnék, ellehetnék a saját kis világomban, ami tök szuper lenne...

Na, jók legyetek!

xoxo

"I love food and I hate exercise. I don't have time to work out... I don't want to be on the cover of Playboy or Vouge. I want to be on the cover of Rolling Stone or Q. I'm not a trend-setter... I'm a singer... I'd rather weigh a ton and make an amazing album then look like Nicole Richie and do a shit album. My aim in life is never to be skinny."

Adele

Here we go, come with me

There's a world out there that we should see

Take my hand, close your eyes

With you right here I'm a rocketeer...



"Egyszer, nem tudom mikor, eljön az én napom, és akkor ők lesznek ott. Miattam..."

There's a fire starting in my heart...

Imágom ezt a számot, és úgy döntöttem, hogy mégsem hagyhatlak titeket zene nélkül! :)

Na, minden jót!

xoxo

I'm back!!

And I'm fine!!

Végre visszakaptam a gépem! Ugyanis totálisan beszart nem is olyan rég, ami azt jelentette, hogy folyamatosan újraindította magát, és nem lehetett vele semmit sem kezdeni. De most már végre itt van, és jobb, mint valaha!

Az elmúlt időben elég sok dolog történt velem... Voltam évzáró bulin a judosokkal, sírtam egy jótéknysági gálán, és kisebb dolgok is történtek, amik nem olyan jelentősek... Viszont szerencsére sikerült találkoznom a baráataimmal, Kittivel (Bari) és Vikivel, akiket már nagyon hiányoltam! Jót dumáltunk, hülyültünk, és olyan jól esett, hogy azóta is tök felszabadult vagyok! Jó volt olyanokkal beszélgetni, akik nem a családomhoz tartoznak, hanem a barátaim. Olyan dolgokról beszélgettünk, amit például itthon nem ngyon tudok elmondani senkinek! És ezért imádom én a barátaimat, és remélem, hogy a középiskola utá is meg marad a kapcsolat közöttünk! Ilyen barátokra lenne szüksége mindenkinek, mert egyszerűen nem is tudom, mihez kezdenék nélkülük! <3

Ami azt a jótékonysági gálát illeti... az egyik brátunkért állt össze egy csomó ember, akit csúnyán elkaszáltak, és teljesen igazságtalan volt az egész. De nagyon jó volt, Oláh Ibolyának beszarás, milyen jó hangja van, és nagyon laza csaj, komolyan! Ott volt még Győzike is, aki nem nnyira volt nagy szám, inkább nevetséges volt, mint jó, és sok baromságot összehordott, de ő külön kérte, hogy had jöjjön el, és erre mást nem lehetet mondani... Stohl András nem nagy szám, én alapból nem szeretem, de kinek a pap, kinek a paplan, szóval ez van... Összességben nagyon jó volt, és a testvérek közötti összetartsá volt az, ami nagyon meg tudott hatni, és azért sírtam...

Apropó, ha már itt tarttunk, akkor azt is leírom, hogy leégtem Hajdúszoboszlón, ami nem olyan pozitív dolog számomra, de már szerencsére barnul az egész, és jó színem lesz :) Remélem, ez nem volt nagyon egoista, de ez az igazság :) Persze elégé megszenedtem ezt a leégés dolgot, mert 2 éjszakán keresztül csak úgy tudtam feküdni, ahogyan napoztam ott a strandon... Ez azért sem volt kellemes, mert nagyon úgy néz ki, hogy el vannak csúszva a csigolyáim a derekamnál, és nagyon nem volt kényelmes egy helyben feküdni... Olyan volt, mintha megbénultam volna, és ez nem olyan nagy túlzás :)

Na, de szerintem most ennyi lesz, és majd jövök az újabb hírekkel és eseményekkel! Végezetül még annyit, hogy most nem adok nektek zenét, de remélem, nem nagyon fogtok megharagudni!

Jók legyetek!

xoxo

You gotta be kidding me...

Kezdem azt hinni, hogy semmi értelme rágódni a dolgokon. Úgy értem, miért ne lehetne mindent spontán véghez vinni? Miért ne lehetne egyszerűen tojni mindenkire és mindenre, és a pillanatnak élni? Már rájöttem, hogy talán ez az egyik legnagyobb bajom. Sokat gondolkodom dolgokon, és ez nem tesz jót nekem. Túl sokat rágódok a múltamon, ami folyamatosan kísért. De egyszerűen nem bírom elfelejteni azokat a dolgokat, amik történtek velem! Pedig az lenne a legjobb, ebben biztos vagyok. Egyszer ki kellene próbálnom, hogy milyen csak úgy, spontán csinálni valamit. Eddig mindig megterveztem, hogy mit fogok csinálni, illetve azt, hogy mit hogyan fogok csinálni. Az viszont már egy másik dolog, hogy sohasem sikerült, de mindig voltak terveim, és mindig volt B-tervem...

Miért ne lehetne mindent tervezés nélkül megcsinálni? Persze, ahhoz az is kellene, hogy elfelejtsek néhány dolgok, és levetkőzzem a gátlásaimat. Az a helyzet, hogy csak akkor vagyok nagy szájú, ha tudom, hogy igazam van, és csak azokkal szemben, akikkel megtehetem. De valójában nem vagyok a bátrak bátra, az életben simán el tudnék hasalni. Persze, ha hozzászokok egy bizonyos közeghez és egy adott szituációhoz, akkor már megint más a helyzet, de mi van addig, amíg minden idegen?

Amúgy szerintem az egész világ egy nagy vicc. Mostanában mindenkitől túl sokat várnak el, és ez nagyon nem fair. Úgy értem, hogy mindenkinek túl kell teljesítenie magát, ami teljesen leszívja egyes emberek agyát, például az enyémet is. Persze nem most, a nyári szünetben, hanem mondjuk a suliban. Oké, persze, a világ fejlődik, és nekünk lépést kell tartanunk a fejlődéssel, de ez azért gáz...

Oké, ez most egy kicsit eltér az egész gondolatmenetemtől, de szerintem nem ez volt az első ilyen alkalom. Akik olvassák ezt a blogot, vagy akik ismernek, azok tudják, hogy ez sokszor előfordul velem. Belekezdek hat dologba, mire egyet sikerül befejeznem, és a végén már én magam sem tudom, hogy merre jártam, és mindent elfelejtek...

Az előző bejegyzésben írtam egy keveset az álmaimról... Nos, az álmaim továbbra is bizarrok, és emlékezetesek, ami egy kicsit kezd zavarni. Persze nem olyan vészes, de az már nagyon nem jó, hogy el kell gondolkoznom: ez most megtörtént, vagy nem? Az egy kicsit zavarni szokott, főleg, ha olyan valaki szerepel az álmomban, akit nem ismerek, vagy mondjuk csak egyszer láttam. Néha teljesen lehetetlen helyzetekben vagyok álmomban, és sokszor azt kívánom, bárcsak ne lenne ilyen fantáziám...

Apropó fantázia! Kezdek visszatalálni, és sikerült egy elég jó kis keretet összehozni a regényemnek. Nem lesz olyan jó, mint egy olyan regény, amit a boltokban lehet megvenni, de nekem határozottan tetszik. Szerencsére nem vagyok elfogult a saját munkáimmal kapcsolatban, inkább pesszimistán állok az egészhez. Mindig az mondom magamnak, hogy "Jézusom, ez borzasztó" és örülök, amikor pozitív visszajelzést kapok....

Hát, azt hiszem, hogy mára ennyi lesz. Megyek, és folytatom a jól bevezetett regényemet. Majd még jelentkezem ;)

Jók legyetek!

xoxo

Little dreams...

Kezdem azt hinni, hogy valami tényleg nem stimmel velem... Mostanában olyan életszerű és furcsa álmaim vannak, hogy néha el kell gondolkodnom: valóban álom volt? Fogalmam sincs, hogy mindez honnan jön, a tudatalattim ezek szerint rendesen össze van zavarva. Olyan emberek szerepelnek az álmaimban, akiket csak egyszer láttam, vagy olyanok, akiket nem is ismerek. És a helyzetek mindig nagyon extrémek (a ti fantáziátokra bízom a szó mögötti tartalmat). Van olyan, hogy sírva kelek fel, van, amikor ellenőriznem kell, hogy minden rendben van-e velem, és van, amikor röhögve kelek fel. Tisztára kész az egész. Az éjszaka kellős közepén röhögve felkelni a világ legszerencsétlenebb dolga, higgyétek el.

Ráadásul én arról vagyok híres, hogy ha egyszer felkelek, nem nagyon alszok vissza. Vagyis, ha felkelek hajnali 3-4 órakor, akkor csak nagyon ritkán alszok vissza, és ha ez megtörténik, akkor is ébren vagyok 8 körül. Borzasztó kevés az alvásigényem, ami általában csak a sulis időszakban rossz, mert most nyáron nem nagyon számít, legalábbis egyenlőre ezt vettem észre. De valamit ki kell találnom, hogy ez az egész megszűnjön, mert az álmaim nem hagynak nyugodni.

Egész nap az álmaim járnak az eszemben. Vannak, akik arra sem emlékeznek, hogy álmodtak-e, de vannak, akik emlékeznek rá, csak arra nem, hogy mit. Nekem az összes álmom a fejemben maradt, egészen kicsi korom óta. Néha visszatér egy-egy álom, és annál rosszabb nincs. Nem szeretem a visszatérő álmokat, mert azok általában mindig rosszak, és azok az álmok jobban megmaradnak a fejemben...

Na, de valami majd csak lesz :)

Majd még jelentkezem!

xoxo

Rabiosa...

Oye papi, if you like it mocha

Come get a little closer and bite me en la loca...

:)

xoxo

I'm lost...

Oké, fogalmam sincs, hogy miért szeretem ezt a számot, de egyszerűen nem tudom nem szeretni. Van benne valami, ami tetszik, de nem a leszbikus dologra gondolok. Én kifejezetten a fiúkat szeretem, és ez nem hiszem, hogy ez változni fog. Talán azért fogott meg ez a szám, mert szeretem magát az énekesnőt, vagy nem tudom. A lényeg, hogy a mai napig nem tudok leszokni róla, újra és újra előjön.

Ha már itt tartunk, és nekiláttam ennek a bejegyzésnek, akkor írok még pár dolgot...

Kezdeném azzal, hogy sajnálatos módon még mindig eléggé a béka feneke alatt vagyok, jó lenne már kimászni ebből az állapotból. Valamiért azt gondolom, hogy nem lesz egyszerű, de már elég sok mindent végigcsináltam ahhoz, hogy ne adjam fel. Persze néha jó lenne csak hátra dőlni, és hagyni, hogy minden tönkremenjen, de azt gondolom, hogy akkor sok mindenkivel kiszúrnék, nem csak magammal... Ezt pedig nem akarom, mert vannak emberek, akik már nagyon sok mindent tett meg értem, és ezzel semmibe venném az ő áldozataikat is, ami viszont tényleg szemétség lenne...

Most legyen csak ennyi, majd még jelentkezem!

xoxo

Ha-ha-ha-ha...

Ez a legújabb kedvencem, és nem hagyhattam ki, ne haragudjatok. Akármilyen is a hangulatom, ez most nagyon jó kedvet csinált nekem. És persze TVD zene, ami még egy jó dolog az egészben.

Kellemes napot!

Ui.: Aki esetleg szereti a Vámpírnaplókat, az tapadjon péntek este 22:15-kor az RTL-re, és élvezze a második évadot ;)

xoxo

La la la...

Nem könnyű az élet, ha valakinek olyan húga van, mint nekem. Jelenleg az idősebbről beszélek, aki képes sírba tenni az ötleteivel. A hétvégén ugyanis apánál voltunk, és drága kicsi húgom kitalálta, hogy ne aludjunk, mivel neki sincs kedve hozzá. Apáéknál mind a hárman egy szobában alszunk, a pici húgom a sajátjában, apáék pedig kint a nappaliban, így nem volt olyan nehéz megoldania a húgomnak, hogy halálra idegesítsen. Elvette a telefonom, hogy ő majd játszik rajta, de visszakértem, hogy valahogy ébren tartsam magam. Erre a húgom bepöccent, és kiment apa telefonjáért, hogy neki jó legyen. Sok szenvedés után sikerült úgy döntenie, hogy oké, akkor alszunk. Csakhogy jómagam egy borzalmas alvó vagyok, és a legkisebb neszre is felkelek. Persze a húgom telefonja hajnalban elkezdett rezegni, mert lemerült, de a húgom ezt nem vette észre, csak én. Ő teljesen nyugodtan aludt mellettem...

Na, de mindegy, a lényeg, hogy az én húgom valószínűleg a legfárasztóbb ember a világon, de semmi pénzért nem adnám oda senkinek.

Remek hír továbbá, hogy pénteken hivatalosan is vége lett a 2010-2011-es tanévnek, ugyanis akkor volt az évzárónk. Azt azért sajnálom, hogy az igazgató úr nyugdíjba megy, ugyanis elég jó fej volt, noha engem nem tanított. A lényeg, hogy nem szeretném, ha elmenne, ráadásul az évzárón eléggé drámai volt a búcsúzkodása, mi azért jó nagyot ütött.

Ó, és igen, megkaptuk a bizonyítványokat is! Gondolom minden iskolás álma, hogy megkapja a bizonyítványt. Persze az egész lehet szimbolikus, és pozitívan is fel lehet fogni. Ha bizonyítvány van a kezünkben, akkor biztos, hogy vége a tanévnek. Így is fel lehet fogni az egészet, nem?

Van azonban egy nagyon nagy fájdalmam is, ha már az iskolánál vagyok... Az egyik osztálytársam úgy döntött, hogy kimegy Angliába tanulni. Ne értsetek félre, nagyon örülök neki, meg minden, csak az a baj, hogy hiányozni fog. Ugyanis nem a mi osztályunkba fog visszajönni, hanem egyel alattunk fog végezni. Sok lenne ugyan abban az évben osztályozót is tenni mg érettségizni is, ezt megértem. De nagyon fog hiányozni, és csak ezért nem szeretném, hogy elmenjen. Sok jót kívánok neki, ez csak természetes, de azért még nagyon fog hiányozni az osztályból...

És talán egy jobb dolog... A hétvégén már nem voltam olyan rossz állapotban, mint az utóbbi napokban, de valami még mindig nem stimmel. Remélem, hogy minél előbb rá fogok jönni, vagy megoldódik majd az egész magától, de addig csak elvagyok... És ez annyira nem jó érzés, mert ez teljesen szerencsétlen, és nem szeretem ezt az érzést. Nyár van, jól kéne éreznem magam, de valami legbelül nem engedi az egészet, én pedig csak szerencsétlenkedek.

Pech :S

Azt hiszem, hogy most ennyire tellett tőlem. Kaptok természetesen zenét, és majd még jelentkezek. Kellemes nyarat kívánok mindenkinek, érezzétek jól magatokat! ;)

Na, jók legyetek!

xoxo

I am cut...

I'm not a stranger

No, I am yours

With crippled anger

And tears that still drip sore

A fragile frame aged

With misery

But when our eyes meets

I know you see

I do not wanna be afraid

I do not wanna die inside

Just to breathe in

I'm tired of feeling so numb

Relief exsist I find it when

I am cut

I may seem crazy

Or painfully shy

But these scars wouldn't be so hidden

If you would just look me in the eye

I feel alone here and cold here

Oh, I don't wanna die

But the only anesthetic

That makes me feel

Anything kills inside

I do not wanna be afraid

I do not wanna die inside

Just to breathe in

I'm tired of feeling so numb

Relief exist I find it when

I am cut

Pain

I am not alone

I am not alone

I'm not a stranger

No, I am yours

With crippled anger

And tears that still drip sore

But I do not wanna be afraid

I do not wanna die inside

Just to breathe in

I'm tired of feeling so numb

Relief exist I found it when

I was cut

I'm stuck on the ground...

Valami mostanában nem jó...

Mintha nem működnének rendesen a dolgok, vagy nem is tudom. Olyan furcsa az egész mindenség körülöttem, mintha nem én irányítanék. Mostanában úgy érzem, hogy csak vagyok, de mégsem én vagyok. Mintha csak testem lenne, lelkem pedig nem, és a testemet is a földhöz tapasztották. Nehezen megy a regényírás, ami nagy szívás, mert imádom írni, de egyszerűen nincsenek jó ötleteim...

Valami baj lenne belül?

Lehet...

Fogalmam sincs, hogy hogyan kezeljem ezt az egészet. Korábban is volt már ilyen, de akkor nem volt ennyire feltűnő. Nem tudom, mit csináljak, egyszerűen most csak vagyok, de mégsem vagyok. Bonyolultnak hangzik, és talán az is, de komolyan nem tudom, hogy most mi van...

Most minden csak van, de igazából nincs semmi...

Ez olyan lehangoló...

De remélem, hogy minden rendbe fog jönni, hogy minden oké lesz magától, én pedig majd csak erre eszmélek rá. Arra, hogy minden oké...

Hát egyenlőre legyen ennyi...

xoxo

This is the end...

Ma tudatosult bennem, hogy vége a sulinak. Nem tudom, hogy örülök-e neki, vagy sem. Azért örülök, mert nem kell majd korán kelni, és nem kell majd tanulni, dolgozatokat írni, meg ezekhez hasonló dolgokat csinálni. De én szeretem az osztályomat, és hiányozni fog a mindennapos pörgés, vagy közös punnyadás, vagy a nagy röhögések.... Persze tervezem, hogy összefutok néhány fontosabb személlyel a nyáron, de az akkor sem lesz ugyan olyan, mint egy rendes tanítási nap.

Ugyanakkor arra is rájöttem, hogy mennyire el vagyok fáradva. Teljesen kimerültem a tanév alatt, nagyon el vagyok fáradva, és remélem, hogy lesz majd elég időm az újratöltődésre. És persze rengeteg tervem is van a nyárra. Össze akarom kapni magam, mert a következő év már komolyan számítani fog, legalábbis nekem. A faktok mellett nyelvvizsgázni is kellene még angolból és németből is, ami nem lesz egy laza séta, legalábbis a német nem.

És még a kötelezőket is el kell olvasnom, noha nem leszek faktos magyarból, azért érettségiznem kell majd belőle. Faktnak a biológiát és a kémiát veszem fel, mert az orvosira ez a kettő kell, plusz a fizika, de csak a mazochisták mennek fizika faktra, legalábbis a mi giminkben. Azt semmiképp sem venném fel, ráadásul az nem is megy annyira, mint a másik kettő. Szóval össze kell kapnom magam, hogy minden rendben legyen, mire elkezdődik az új tanév, de közben pihennem is illene egy keveset.

Legyen most csak ennyi, majd még jelentkezem. Persze megkapjátok a zeneadagotokat, ahogyan az lenni szokott!

Ha nagyon lelombozó, akkor bocsi, de nekem most ez járt a fejemben, és most muszáj volt ezzel zárnom ezt a kis bejegyzést!

Jók legyetek, majd még jövök!

xoxo

Burlesque...

Van egy új kedvencem. Alapból imádom Christina Aguilera hangját... És végre eljutottam odaáig, hogy megnézzem a Burlesque című filmet, amiben ő játssza a főszereplőt. Egyszerűen beleszerettem ebbe a filmbe, és van egy olyan érzésem, hogy legalább egymilliószor fogom megnézni....

És természetesen nagyon jó zenék vannak a filmben, melyeket érdemes meghallgatni. Már csak azért is, mert Christina hangja szerintem fantasztikus.

Ja, és szorítsatok, hogy kibírjam a hátra lévő egy napot, ugyanis nekem már csak annyi van a suliból, és utána VAKÁCIÓ!

Jók legyetek!

xoxo

Ajjajjaj...

Jelenleg kicsit ki vagyok bukva...

Ugyanis fogalmam sincs, hogy miért kell még mindig iskolában szenvedni, ugyanis semmit sem csinálunk. Minden órán filmet nézünk, vagy lent vagyunk az iskola klubjában, vagy komolyan nem csinálunk semmit. Totál fölöslegesnek érzem az egészet, ráadásul még kelni is korán kell!

A másik nagy bajom a regényírással van. Ezt valószínűleg már említettem nektek, de nem bírom ki, hogy ne írjak róla még egyszer. Nehéz az egész, és totálisan ki vagyok, mert vannak egyes részek, amiket legalább hatszor át kell írni, hogy tökéletes legyen. A suliban is csak az jár a fejemben, hogy mit hogyan lehetne megírni, és ezért is vagyok ki az iskola miatt. Ha nem kellene suliba járni, sokkal gyorsabban megírnám a regényemet. Persze ez valahol az én hibám is, mert minek kell nekem regényt írni?

A válasz egyszerű: mert szeretek elveszni egy kicsit a saját világomba. Ez nem azt jelenti, hogy én vagyok a regények főhőse, vagy egy olyan karakter, mint amilyen szeretnék lenni. Egyszerűen csak szeretek új dolgokat kitalálni, és ezt csak elősegíti, hogy vizuális típus vagyok. Bármit el tudok képzelni, csak rá kell hangolni magamat. És néha valóban egész jó dolgok sülnek ki ebből a lökött fejemből, és amikor visszaolvasok egyes részleteket, el sem hiszem, hogy én írtam őket. Jó érzés valami olyasmit alkotni, ami nem haszontalan. Mert mi van, ha valaki másnak is tetszik? Akkor komolyan boldog lennék, és legalább lenne egy plusz dolog, ami motivál. Jelenleg csak a saját lelkesedésemre számíthatok, de szerencsére az még nem tűnt el.

Régebben verseket is írtam, de azok elég bénák voltak, bár volt köztük egy-kettő, ami nem is volt olyan rossz. De a saját műveimmel kapcsolatban elég pesszimista vagyok, sohasem értékelem őket túl jónak, de a barátaim, akik esetleg olvasták őket, mind azt mondták, hogy nem is olyan rosszak. Ez lehet, hogy igaz, de az is lehet, hogy csak baráti kedvesség. Én mindig az utóbbit veszem figyelembe, és ezzel csak megkönnyítem  saját helyzetemet. Ha valaki, aki ért hozzá, azt mondja, hogy jó, akkor így legalább nem esek pofára, hanem örülök, hogy tényleg jó.

Most ugorjunk egy kicsit.

Rég láttam a húgomat. A picikét. Ugyanis eléggé rosszul áll a szénám, ami az allergiámat illeti, és az egész asztmás betegséges cuccot. Anya figyelte a légzésemet, számolta a pulzusomat... a szokásos óvintézkedések. És így nem tudtunk elmenni apáékhoz, és persze nem találkoztam a kicsi Pocakkal. Pedig azóta, mióta nem láttam, már képes négykézlábra feltolni magát :) Már nagyon hiányzik, de anya meg nem akar elengedni most hétvégén sem, mert azt hiszi, hogy apa nem képes odafigyelni rám...

Ez egy kicsit hosszú történet, és talán egyszer majd ezt is leírom, de nem most. Most még nem érzem, hogy ennek itt az ideje. E helyett mutatok egy képet a húgomról ;)

Éppen pancsol a kis drágám a kertben, illetve lent a teraszon, ahogy látom. A fürdést mindig is élvezte, de mit is várunk egy vízilabdás apától és anyától született gyerektől, akinek mind a három testvére úszott korábban... A fürdéssel sohasem volt baj, szerencsére.

És akkor valószínűleg el is érkeztünk ennek a bejegyzésnek a végére.

Persze nem hagylak titeket zene nélkül, mert az nagy gonoszság lenne részemről, ráadásul megtörném a hagyományomat is, aminek nem nagyon örülnék. Ja, és egy újabb film előzetesével is szeretnélek meglepni titeket. A film két főszereplője Justin Timberlake és Mila Kunis, a film pedig majd csak júliusban kerül a mozikba :(

Elég jó film lesz, legalábbis akkor, ha a szereplőket visszük figyelembe. Nekem mind a ketten nagyon szimpatikusak, szeretem őket. Justin zenéjét alapból imádom, és valószínűleg színészként is meg fogja állni a helyét.

És akkor jöjjön a zene. Ezt a számot már korábban is ismertem, de csak most jött ki a klippje, és szerintem nagyon jó lett ;)

És akkor el is köszönök most tőletek! Minden jót, jók legyetek!

xoxo

Movies...

Az elmúlt pár napban sikerült néhány eszméletlenül jó filmet megnéznem. Unatkoztam, és keresgéltem a neten, amíg rá nem akadtam néhány filmnek a torrentjére, és le nem szedtem őket. Volt, amelyiket olvastam már könyvben, de azért megnéztem a filmet. Hiszen a saját elképzeléseim nem olyanok, mint a filmek, ami valahol jó is, és rossz is. Szeretek olvasni, mert közben magam elé tudom képzelni az egyes jeleneteket, és néha képes vagyok beleképzelni magam egy-egy karakter helyzetébe.

Ez persze vicces szokott lenni, miután leteszem a könyvet, és nekifogok valami másnak... Szóval, ebben a bejegyzésben szeretnék nektek néhány filmet ajánlani, melyek szerintem egész jóra sikerültek, nekem legalábbis tetszettek.

Kezdjük a Fekete Hattyú (Black Swan) című filmmel. Elárulom, hogy ezt a filmet kétszer kellett megnéznem ahhoz, hogy komolyan leessen az egész. A főszereplőt Natalie Portman alakítja, aki egy balett táncosnő, és valahogy sohasem sikerült még neki elérni, hogy rossz legyen. A film egésze ezzel foglalkozik, ugyanis a főszereplő skizofrén, és egy új balett-darab ezt csak még inkább felszínre hozza.

Folytassuk a Vizet az elefántnak (Water for Elephants) című filmmel. Robert Pattinson és Reese Witherspoon tökéletes párost alkotnak a filmben. A sztori nem túl bonyolult, egy fiatal fiúról (Robert) szól, akinek a szülei meghaltak, és mindent elvesztett. Ott hagyja a városát, és felugrik egy ismeretlen vonatra, egy vándorcirkusz vonatára, és a cirkusz alkalmazza őt, mint állatorvost. Itt ismerkedik meg a cirkusz igazgatójának feleségével (Reese), és természetesen egymásba szeretnek, ami kisebb-nagyobb gondokat hoz a fiú életébe...

Egyik személyes kedvencem a Beastly, ami igazából a Szépség és a Szörnyeteg sztori, csak modernizált, 2011-es változatban. Egy egoista srác (Alex Pettyfer), aki csak a szépséggel és magával foglalkozik, és egy boszorkány (Mary-Kate Olsen), aki megátkozza őt ezekért a tulajdonságaiért. Olyan borzasztó lesz kívül, amilyen belül, és csak az igaz szerelem mentheti meg őt attól, hogy örökké csúf maradjon. Természetesen van egy lány (Vanessa Hudgens), aki a dolgok mögé lát, és így a srác újra szép lesz...

És akkor jöjjön az utolsó film, melynek címe A lány és a farkas (Red Riding Hood). A filmet ugyan az a nő rendezte, aki a nagy sikerű Twilight-ot is. Egy kicsiny falucska a hegyekben, egy lány (Amanda Seyfried), aki titokban szerelmes egy olyan fiúba (Shiloh Fernandez), aki túlságosan titokzatos. A falút minden teliholdkor megtámadja egy fenevad, és kiderül, hogy egy vérfarkasról van szó, aki nappal emberi alakban járkál a faluban...

Hát, ha valamelyik film megtetszett, akkor jó mozizást kívánok nektek. Mindet csak ajánlani tudom, mert eléggé jól összehozták őket. Kedvencem nincs, számomra mindegyik jó volt, és most megyek is, hogy megnézzem valamelyiket. :)

Szokásomhoz híven kaptok egy kis zenét is, hogy ne törjem meg a hagyományaimat.

Na, jók legyetek!

xoxo

Ne sírj, mert elmúlt, nevess, mert megtörtént...

Hát igen...

Most komolyan nem tudom eldönteni, hogy örüljek-e, amiért megvolt az osztálykirándulás, vagy legyek szomorú, amiért már vége van. Úgy érzem, mind a kettő igaz egy kicsit. Imádom az osztályomat, nagyon szeretem őket, és szeretek velük lenni. Mindenki kedves, jó fej, és természetesen a 98% teljesen elmeháborodott :)

Mit is írjak most az osztálykirándulásról? Lehet, hogy az lenne a legegyszerűbb, ha kezdeném az elején...

ugyanis kicsit döcögősen indult az egész.

Szerbia ugyanis nem EU tagállam. Ez azt jelenti, hogy komoly ellenőrzést hajtanak végre a határon, ami a következőket eredményezi: minimum egy órás várakozás álló buszban és 30 fokban, ami pedig kis híján megfőtt diákokat és tanárokat eredményez. Ennek ellenére Szabadka szép város. A városházát látogattuk meg először, aminek a teteje egy kilátó, ahonnan nagyjából az egész város látható, és komolyan nagyon szép volt a kilátás, és legalább fújt odafent a szél.

Egy látkép a kilátóból:

Persze vannak dolgok, melyek ne voltak olyan jók és izgalmasak, mint mondjuk a kilátó. Egy Boss nevezetű kávézót is meglátogattunk, ami a mellett, hogy tele volt, még drágának is drága volt. Viszont volt tiszta és normális mosdó, ami mindig nagy kincsnek számított egy osztálykiránduláson :) A városháza és a kávézó után viszont egy roppant unalmas, 2 és fél órás szabadprogram következett, melynek annyira nem örültem, ugyanis a város nagy volt, de nem sokan beszéltek magyarul. De ami a legnagyobb baj volt, hogy egyetlen normális srác sem volt a városban. A 10-es skálán még a legjobb pasi is csak 7-est kaphatott, legalábbis Lilla és az én osztályozásom szerint. De persze a fiúk jól jártak, mert még női szemmel is csinos lányokkal volt telerakva a város.

De ezt inkább hagyjuk. Szerbia után következett Pusztamérges, ahol megszálltunk, a helyi középiskola kollégiumában. Természetesen tetőtérbe raktak minket, ahol a lehető legmelegebb volt, és ezerrel szellőztetni kellett, ha nem akartunk megfulladni. Vacsoráztunk, aztán pihentünk egy keveset, és elindultunk Szegedre, amit most már egyre jobban imádok.

Szegeden persze csak másfél órás szabadságot kaptunk, így fogtuk magunkat, és lementünk a partra, aztán vidékihez illő módon teát vettünk egy elég nagy cukrászdában, és az üvegekkel, valamint szívószállal a kezünkben sétáltunk végig a belvároson, egészen vissza a Széchenyi térig, ahol a találkozó volt. A téren találtunk Wi-Fi-t, aminek nagyon örültünk, és a Facebook-on lógtunk, amíg meg nem érkeztek a többiek... Vicces volt.

A második napon szintén eljátszottuk a határnál való ácsingózást, és még nagyobb meleget sikerült kifognunk, mint az előző nap. Ráadásul az estének köszönhetően mindenki olyan volt, mintha kimosták volna, hozzánk képest még az élő halottak is fitt embereknek számítottak. A 3/4 2-es takarodó megtette a hatását, de persze én, aki olyan jó alvó vagyok, alig egy órát aludtam.

A második napunk a szabadkai piacon kezdődött, majd megcéloztuk Palicsot, ahol megnéztük az állatkertet, és a tavat. Az állatkert szuper volt, úgy rohangáltunk, mint az ötévesek, és minden állathoz beszéltünk, mint a fogyatékosok. A csimpánz visszaintett, a medvével szemeztünk, megtaláltuk Győzike elveszett zebráját, kiscsacsinak néztünk egy szürke farönköt, és megpróbáltunk mozgásra bírni egy alvó leopárdot (nem túl sok sikerrel). A tóparton napoztunk, egyesek elég alaposan leégtek, az árnyékben pedig a bepánikolt fiúk szitakötőt ütöttek Lillám mellei közé...

De ezek mind mi vagyunk :)

Hazaérve mindenki olyan volt, mint egy zombi, és nagy valószínűséggel mindenki délig vagy egyig aludt, aztán felkelt, elintézett egy-két dolgot, és visszafeküdt. de szerencsére még ott van a holnap is, hogy kipihanjük magunkat, és hétfőn 2 témazárót is írjunk...

De nem baj, a suliból már csak 10 nap van!

És most jöjjön néhány zene az osztálykirándulásról:

Hát igen....

Ha a buszon szól a rádió...

És ezzel ennyi is lenne.

Majd még jelentkezem ;)

xoxo

Virágom, virágom...

Oké, nem vagyok rákattanva a blogírásra. Általában csak akkor írok, amikor nagyon nagy szükségét érzem, de most valahogy ezt érzem.

Ma délután felmentem a mamámhoz. Ennek az volt az oka, hogy az öcsém volt Londonban egy iskolai, tanulmányi kiránduláson, és mamám is vele ment, de ezt szerintem már írtam. A lényeg, hogy mamámék a húgom fényképezőgépét vitték el, plusz még az én memóriakártyámat, hogy ha betelik a húgomé, akkor legyen még plusz memória. Persze mamám elhagyta a kártyámat, és vett nekem egy újat. De szegénykém nem igazán vágja ezeket az elektromos meg technikai cuccokat, így fel kellett mennem, és le kellett ellenőriznem, hogy jó-e a kártya, amit szaküzletben vett úgy, hogy a húgom kártyája vele volt, ami ugyan olyan, mint az enyém...

Megértem, ha most fogjátok a fejeteket, én is azt tettem. De nem baj, mama már csak ilyen.

És, hogy mi a lényeg? Nos, mamámnál remek képeket lehet készíteni...

És persze itt a mai zene adag. A választásom ezúttal egy nagyon régi kedvencre esett, melyet valószínűleg sohasem fogok megunni.

Illetve... két régi kedvencre.

Na, elmentem!

xoxo

Butterfly fly away...

Megláttam ezt a képet, és egyszerűen nem tudtam megállni, hogy ne osszam meg veletek! Amúgy is imádom a pillangókat, szerintem nagyon szépek, és különlegesek. És ez a kép remekül sikerült.

Egyszer magam is akartam készíteni egy hasonló képet. Éppen egy nyári táborban voltunk Balatonakalin két barátnőmmel, Kittivel és Vikivel. Szerintem Vikiről még nem írtam, viszont Kitti az, akinek korábban megadtam a blogcímét. Lényeg a lényeg, van egy fehér Converse cipőm, é levettem, amikor lent voltunk a parton. Egyszer csak látom, hogy a hófehér cipőre rászáll egy fekete-fehér pillangó. Mivel én túl messze voltam a cipőtől, megkértem Barit (Kitti beceneve az, hogy Bari vagy Bárány, kinek melyik, mert nagyon göndör haja van), hogy fényképezze le, de neki pont akkor merült le a telefonja... Hát igen, ezt nevezik pechnek.

Így sajnálatos módon csak az internetes képekben gyönyörködhetek, mivel az egyetlen, saját lehetőségem csúfosan elröppent. De ez van, lesz még alkalom, hogy megosszak veletek néhány képet.

Jut eszembe, van egy másik kép, amit szintén szeretnék veletek megosztani. Ez a húgomról készült, aki egész pontosan tegnap volt féléves. A neve Rebeka, de én csak Pocaknak hívom, mert csöppet pufók a drágám, de se baj. Én így szeretem.

Ha jól tudom, ez egy gyermekruhaüzlet számára készült, de nem vagyok biztos benne. A sok kép közül már nem tudom, hogy melyik mikor és hol készült. Szóval ő az én kicsi húgom, és nagyon-nagyon imádom, akárcsak a másik húgomat, és persze a minden lében kanál, hiperaktív öcsémet is.

És persze jöjjön a szokásommá vált zene, melyet nem rég fedeztem fel, és nagyon imádok.

Jók legyetek!

xoxo