You gotta be kidding me...

Kezdem azt hinni, hogy semmi értelme rágódni a dolgokon. Úgy értem, miért ne lehetne mindent spontán véghez vinni? Miért ne lehetne egyszerűen tojni mindenkire és mindenre, és a pillanatnak élni? Már rájöttem, hogy talán ez az egyik legnagyobb bajom. Sokat gondolkodom dolgokon, és ez nem tesz jót nekem. Túl sokat rágódok a múltamon, ami folyamatosan kísért. De egyszerűen nem bírom elfelejteni azokat a dolgokat, amik történtek velem! Pedig az lenne a legjobb, ebben biztos vagyok. Egyszer ki kellene próbálnom, hogy milyen csak úgy, spontán csinálni valamit. Eddig mindig megterveztem, hogy mit fogok csinálni, illetve azt, hogy mit hogyan fogok csinálni. Az viszont már egy másik dolog, hogy sohasem sikerült, de mindig voltak terveim, és mindig volt B-tervem...

Miért ne lehetne mindent tervezés nélkül megcsinálni? Persze, ahhoz az is kellene, hogy elfelejtsek néhány dolgok, és levetkőzzem a gátlásaimat. Az a helyzet, hogy csak akkor vagyok nagy szájú, ha tudom, hogy igazam van, és csak azokkal szemben, akikkel megtehetem. De valójában nem vagyok a bátrak bátra, az életben simán el tudnék hasalni. Persze, ha hozzászokok egy bizonyos közeghez és egy adott szituációhoz, akkor már megint más a helyzet, de mi van addig, amíg minden idegen?

Amúgy szerintem az egész világ egy nagy vicc. Mostanában mindenkitől túl sokat várnak el, és ez nagyon nem fair. Úgy értem, hogy mindenkinek túl kell teljesítenie magát, ami teljesen leszívja egyes emberek agyát, például az enyémet is. Persze nem most, a nyári szünetben, hanem mondjuk a suliban. Oké, persze, a világ fejlődik, és nekünk lépést kell tartanunk a fejlődéssel, de ez azért gáz...

Oké, ez most egy kicsit eltér az egész gondolatmenetemtől, de szerintem nem ez volt az első ilyen alkalom. Akik olvassák ezt a blogot, vagy akik ismernek, azok tudják, hogy ez sokszor előfordul velem. Belekezdek hat dologba, mire egyet sikerül befejeznem, és a végén már én magam sem tudom, hogy merre jártam, és mindent elfelejtek...

Az előző bejegyzésben írtam egy keveset az álmaimról... Nos, az álmaim továbbra is bizarrok, és emlékezetesek, ami egy kicsit kezd zavarni. Persze nem olyan vészes, de az már nagyon nem jó, hogy el kell gondolkoznom: ez most megtörtént, vagy nem? Az egy kicsit zavarni szokott, főleg, ha olyan valaki szerepel az álmomban, akit nem ismerek, vagy mondjuk csak egyszer láttam. Néha teljesen lehetetlen helyzetekben vagyok álmomban, és sokszor azt kívánom, bárcsak ne lenne ilyen fantáziám...

Apropó fantázia! Kezdek visszatalálni, és sikerült egy elég jó kis keretet összehozni a regényemnek. Nem lesz olyan jó, mint egy olyan regény, amit a boltokban lehet megvenni, de nekem határozottan tetszik. Szerencsére nem vagyok elfogult a saját munkáimmal kapcsolatban, inkább pesszimistán állok az egészhez. Mindig az mondom magamnak, hogy "Jézusom, ez borzasztó" és örülök, amikor pozitív visszajelzést kapok....

Hát, azt hiszem, hogy mára ennyi lesz. Megyek, és folytatom a jól bevezetett regényemet. Majd még jelentkezem ;)

Jók legyetek!

xoxo

Little dreams...

Kezdem azt hinni, hogy valami tényleg nem stimmel velem... Mostanában olyan életszerű és furcsa álmaim vannak, hogy néha el kell gondolkodnom: valóban álom volt? Fogalmam sincs, hogy mindez honnan jön, a tudatalattim ezek szerint rendesen össze van zavarva. Olyan emberek szerepelnek az álmaimban, akiket csak egyszer láttam, vagy olyanok, akiket nem is ismerek. És a helyzetek mindig nagyon extrémek (a ti fantáziátokra bízom a szó mögötti tartalmat). Van olyan, hogy sírva kelek fel, van, amikor ellenőriznem kell, hogy minden rendben van-e velem, és van, amikor röhögve kelek fel. Tisztára kész az egész. Az éjszaka kellős közepén röhögve felkelni a világ legszerencsétlenebb dolga, higgyétek el.

Ráadásul én arról vagyok híres, hogy ha egyszer felkelek, nem nagyon alszok vissza. Vagyis, ha felkelek hajnali 3-4 órakor, akkor csak nagyon ritkán alszok vissza, és ha ez megtörténik, akkor is ébren vagyok 8 körül. Borzasztó kevés az alvásigényem, ami általában csak a sulis időszakban rossz, mert most nyáron nem nagyon számít, legalábbis egyenlőre ezt vettem észre. De valamit ki kell találnom, hogy ez az egész megszűnjön, mert az álmaim nem hagynak nyugodni.

Egész nap az álmaim járnak az eszemben. Vannak, akik arra sem emlékeznek, hogy álmodtak-e, de vannak, akik emlékeznek rá, csak arra nem, hogy mit. Nekem az összes álmom a fejemben maradt, egészen kicsi korom óta. Néha visszatér egy-egy álom, és annál rosszabb nincs. Nem szeretem a visszatérő álmokat, mert azok általában mindig rosszak, és azok az álmok jobban megmaradnak a fejemben...

Na, de valami majd csak lesz :)

Majd még jelentkezem!

xoxo

Rabiosa...

Oye papi, if you like it mocha

Come get a little closer and bite me en la loca...

:)

xoxo

I'm lost...

Oké, fogalmam sincs, hogy miért szeretem ezt a számot, de egyszerűen nem tudom nem szeretni. Van benne valami, ami tetszik, de nem a leszbikus dologra gondolok. Én kifejezetten a fiúkat szeretem, és ez nem hiszem, hogy ez változni fog. Talán azért fogott meg ez a szám, mert szeretem magát az énekesnőt, vagy nem tudom. A lényeg, hogy a mai napig nem tudok leszokni róla, újra és újra előjön.

Ha már itt tartunk, és nekiláttam ennek a bejegyzésnek, akkor írok még pár dolgot...

Kezdeném azzal, hogy sajnálatos módon még mindig eléggé a béka feneke alatt vagyok, jó lenne már kimászni ebből az állapotból. Valamiért azt gondolom, hogy nem lesz egyszerű, de már elég sok mindent végigcsináltam ahhoz, hogy ne adjam fel. Persze néha jó lenne csak hátra dőlni, és hagyni, hogy minden tönkremenjen, de azt gondolom, hogy akkor sok mindenkivel kiszúrnék, nem csak magammal... Ezt pedig nem akarom, mert vannak emberek, akik már nagyon sok mindent tett meg értem, és ezzel semmibe venném az ő áldozataikat is, ami viszont tényleg szemétség lenne...

Most legyen csak ennyi, majd még jelentkezem!

xoxo

Ha-ha-ha-ha...

Ez a legújabb kedvencem, és nem hagyhattam ki, ne haragudjatok. Akármilyen is a hangulatom, ez most nagyon jó kedvet csinált nekem. És persze TVD zene, ami még egy jó dolog az egészben.

Kellemes napot!

Ui.: Aki esetleg szereti a Vámpírnaplókat, az tapadjon péntek este 22:15-kor az RTL-re, és élvezze a második évadot ;)

xoxo

La la la...

Nem könnyű az élet, ha valakinek olyan húga van, mint nekem. Jelenleg az idősebbről beszélek, aki képes sírba tenni az ötleteivel. A hétvégén ugyanis apánál voltunk, és drága kicsi húgom kitalálta, hogy ne aludjunk, mivel neki sincs kedve hozzá. Apáéknál mind a hárman egy szobában alszunk, a pici húgom a sajátjában, apáék pedig kint a nappaliban, így nem volt olyan nehéz megoldania a húgomnak, hogy halálra idegesítsen. Elvette a telefonom, hogy ő majd játszik rajta, de visszakértem, hogy valahogy ébren tartsam magam. Erre a húgom bepöccent, és kiment apa telefonjáért, hogy neki jó legyen. Sok szenvedés után sikerült úgy döntenie, hogy oké, akkor alszunk. Csakhogy jómagam egy borzalmas alvó vagyok, és a legkisebb neszre is felkelek. Persze a húgom telefonja hajnalban elkezdett rezegni, mert lemerült, de a húgom ezt nem vette észre, csak én. Ő teljesen nyugodtan aludt mellettem...

Na, de mindegy, a lényeg, hogy az én húgom valószínűleg a legfárasztóbb ember a világon, de semmi pénzért nem adnám oda senkinek.

Remek hír továbbá, hogy pénteken hivatalosan is vége lett a 2010-2011-es tanévnek, ugyanis akkor volt az évzárónk. Azt azért sajnálom, hogy az igazgató úr nyugdíjba megy, ugyanis elég jó fej volt, noha engem nem tanított. A lényeg, hogy nem szeretném, ha elmenne, ráadásul az évzárón eléggé drámai volt a búcsúzkodása, mi azért jó nagyot ütött.

Ó, és igen, megkaptuk a bizonyítványokat is! Gondolom minden iskolás álma, hogy megkapja a bizonyítványt. Persze az egész lehet szimbolikus, és pozitívan is fel lehet fogni. Ha bizonyítvány van a kezünkben, akkor biztos, hogy vége a tanévnek. Így is fel lehet fogni az egészet, nem?

Van azonban egy nagyon nagy fájdalmam is, ha már az iskolánál vagyok... Az egyik osztálytársam úgy döntött, hogy kimegy Angliába tanulni. Ne értsetek félre, nagyon örülök neki, meg minden, csak az a baj, hogy hiányozni fog. Ugyanis nem a mi osztályunkba fog visszajönni, hanem egyel alattunk fog végezni. Sok lenne ugyan abban az évben osztályozót is tenni mg érettségizni is, ezt megértem. De nagyon fog hiányozni, és csak ezért nem szeretném, hogy elmenjen. Sok jót kívánok neki, ez csak természetes, de azért még nagyon fog hiányozni az osztályból...

És talán egy jobb dolog... A hétvégén már nem voltam olyan rossz állapotban, mint az utóbbi napokban, de valami még mindig nem stimmel. Remélem, hogy minél előbb rá fogok jönni, vagy megoldódik majd az egész magától, de addig csak elvagyok... És ez annyira nem jó érzés, mert ez teljesen szerencsétlen, és nem szeretem ezt az érzést. Nyár van, jól kéne éreznem magam, de valami legbelül nem engedi az egészet, én pedig csak szerencsétlenkedek.

Pech :S

Azt hiszem, hogy most ennyire tellett tőlem. Kaptok természetesen zenét, és majd még jelentkezek. Kellemes nyarat kívánok mindenkinek, érezzétek jól magatokat! ;)

Na, jók legyetek!

xoxo

I am cut...

I'm not a stranger

No, I am yours

With crippled anger

And tears that still drip sore

A fragile frame aged

With misery

But when our eyes meets

I know you see

I do not wanna be afraid

I do not wanna die inside

Just to breathe in

I'm tired of feeling so numb

Relief exsist I find it when

I am cut

I may seem crazy

Or painfully shy

But these scars wouldn't be so hidden

If you would just look me in the eye

I feel alone here and cold here

Oh, I don't wanna die

But the only anesthetic

That makes me feel

Anything kills inside

I do not wanna be afraid

I do not wanna die inside

Just to breathe in

I'm tired of feeling so numb

Relief exist I find it when

I am cut

Pain

I am not alone

I am not alone

I'm not a stranger

No, I am yours

With crippled anger

And tears that still drip sore

But I do not wanna be afraid

I do not wanna die inside

Just to breathe in

I'm tired of feeling so numb

Relief exist I found it when

I was cut

I'm stuck on the ground...

Valami mostanában nem jó...

Mintha nem működnének rendesen a dolgok, vagy nem is tudom. Olyan furcsa az egész mindenség körülöttem, mintha nem én irányítanék. Mostanában úgy érzem, hogy csak vagyok, de mégsem én vagyok. Mintha csak testem lenne, lelkem pedig nem, és a testemet is a földhöz tapasztották. Nehezen megy a regényírás, ami nagy szívás, mert imádom írni, de egyszerűen nincsenek jó ötleteim...

Valami baj lenne belül?

Lehet...

Fogalmam sincs, hogy hogyan kezeljem ezt az egészet. Korábban is volt már ilyen, de akkor nem volt ennyire feltűnő. Nem tudom, mit csináljak, egyszerűen most csak vagyok, de mégsem vagyok. Bonyolultnak hangzik, és talán az is, de komolyan nem tudom, hogy most mi van...

Most minden csak van, de igazából nincs semmi...

Ez olyan lehangoló...

De remélem, hogy minden rendbe fog jönni, hogy minden oké lesz magától, én pedig majd csak erre eszmélek rá. Arra, hogy minden oké...

Hát egyenlőre legyen ennyi...

xoxo

This is the end...

Ma tudatosult bennem, hogy vége a sulinak. Nem tudom, hogy örülök-e neki, vagy sem. Azért örülök, mert nem kell majd korán kelni, és nem kell majd tanulni, dolgozatokat írni, meg ezekhez hasonló dolgokat csinálni. De én szeretem az osztályomat, és hiányozni fog a mindennapos pörgés, vagy közös punnyadás, vagy a nagy röhögések.... Persze tervezem, hogy összefutok néhány fontosabb személlyel a nyáron, de az akkor sem lesz ugyan olyan, mint egy rendes tanítási nap.

Ugyanakkor arra is rájöttem, hogy mennyire el vagyok fáradva. Teljesen kimerültem a tanév alatt, nagyon el vagyok fáradva, és remélem, hogy lesz majd elég időm az újratöltődésre. És persze rengeteg tervem is van a nyárra. Össze akarom kapni magam, mert a következő év már komolyan számítani fog, legalábbis nekem. A faktok mellett nyelvvizsgázni is kellene még angolból és németből is, ami nem lesz egy laza séta, legalábbis a német nem.

És még a kötelezőket is el kell olvasnom, noha nem leszek faktos magyarból, azért érettségiznem kell majd belőle. Faktnak a biológiát és a kémiát veszem fel, mert az orvosira ez a kettő kell, plusz a fizika, de csak a mazochisták mennek fizika faktra, legalábbis a mi giminkben. Azt semmiképp sem venném fel, ráadásul az nem is megy annyira, mint a másik kettő. Szóval össze kell kapnom magam, hogy minden rendben legyen, mire elkezdődik az új tanév, de közben pihennem is illene egy keveset.

Legyen most csak ennyi, majd még jelentkezem. Persze megkapjátok a zeneadagotokat, ahogyan az lenni szokott!

Ha nagyon lelombozó, akkor bocsi, de nekem most ez járt a fejemben, és most muszáj volt ezzel zárnom ezt a kis bejegyzést!

Jók legyetek, majd még jövök!

xoxo

Burlesque...

Van egy új kedvencem. Alapból imádom Christina Aguilera hangját... És végre eljutottam odaáig, hogy megnézzem a Burlesque című filmet, amiben ő játssza a főszereplőt. Egyszerűen beleszerettem ebbe a filmbe, és van egy olyan érzésem, hogy legalább egymilliószor fogom megnézni....

És természetesen nagyon jó zenék vannak a filmben, melyeket érdemes meghallgatni. Már csak azért is, mert Christina hangja szerintem fantasztikus.

Ja, és szorítsatok, hogy kibírjam a hátra lévő egy napot, ugyanis nekem már csak annyi van a suliból, és utána VAKÁCIÓ!

Jók legyetek!

xoxo

Ajjajjaj...

Jelenleg kicsit ki vagyok bukva...

Ugyanis fogalmam sincs, hogy miért kell még mindig iskolában szenvedni, ugyanis semmit sem csinálunk. Minden órán filmet nézünk, vagy lent vagyunk az iskola klubjában, vagy komolyan nem csinálunk semmit. Totál fölöslegesnek érzem az egészet, ráadásul még kelni is korán kell!

A másik nagy bajom a regényírással van. Ezt valószínűleg már említettem nektek, de nem bírom ki, hogy ne írjak róla még egyszer. Nehéz az egész, és totálisan ki vagyok, mert vannak egyes részek, amiket legalább hatszor át kell írni, hogy tökéletes legyen. A suliban is csak az jár a fejemben, hogy mit hogyan lehetne megírni, és ezért is vagyok ki az iskola miatt. Ha nem kellene suliba járni, sokkal gyorsabban megírnám a regényemet. Persze ez valahol az én hibám is, mert minek kell nekem regényt írni?

A válasz egyszerű: mert szeretek elveszni egy kicsit a saját világomba. Ez nem azt jelenti, hogy én vagyok a regények főhőse, vagy egy olyan karakter, mint amilyen szeretnék lenni. Egyszerűen csak szeretek új dolgokat kitalálni, és ezt csak elősegíti, hogy vizuális típus vagyok. Bármit el tudok képzelni, csak rá kell hangolni magamat. És néha valóban egész jó dolgok sülnek ki ebből a lökött fejemből, és amikor visszaolvasok egyes részleteket, el sem hiszem, hogy én írtam őket. Jó érzés valami olyasmit alkotni, ami nem haszontalan. Mert mi van, ha valaki másnak is tetszik? Akkor komolyan boldog lennék, és legalább lenne egy plusz dolog, ami motivál. Jelenleg csak a saját lelkesedésemre számíthatok, de szerencsére az még nem tűnt el.

Régebben verseket is írtam, de azok elég bénák voltak, bár volt köztük egy-kettő, ami nem is volt olyan rossz. De a saját műveimmel kapcsolatban elég pesszimista vagyok, sohasem értékelem őket túl jónak, de a barátaim, akik esetleg olvasták őket, mind azt mondták, hogy nem is olyan rosszak. Ez lehet, hogy igaz, de az is lehet, hogy csak baráti kedvesség. Én mindig az utóbbit veszem figyelembe, és ezzel csak megkönnyítem  saját helyzetemet. Ha valaki, aki ért hozzá, azt mondja, hogy jó, akkor így legalább nem esek pofára, hanem örülök, hogy tényleg jó.

Most ugorjunk egy kicsit.

Rég láttam a húgomat. A picikét. Ugyanis eléggé rosszul áll a szénám, ami az allergiámat illeti, és az egész asztmás betegséges cuccot. Anya figyelte a légzésemet, számolta a pulzusomat... a szokásos óvintézkedések. És így nem tudtunk elmenni apáékhoz, és persze nem találkoztam a kicsi Pocakkal. Pedig azóta, mióta nem láttam, már képes négykézlábra feltolni magát :) Már nagyon hiányzik, de anya meg nem akar elengedni most hétvégén sem, mert azt hiszi, hogy apa nem képes odafigyelni rám...

Ez egy kicsit hosszú történet, és talán egyszer majd ezt is leírom, de nem most. Most még nem érzem, hogy ennek itt az ideje. E helyett mutatok egy képet a húgomról ;)

Éppen pancsol a kis drágám a kertben, illetve lent a teraszon, ahogy látom. A fürdést mindig is élvezte, de mit is várunk egy vízilabdás apától és anyától született gyerektől, akinek mind a három testvére úszott korábban... A fürdéssel sohasem volt baj, szerencsére.

És akkor valószínűleg el is érkeztünk ennek a bejegyzésnek a végére.

Persze nem hagylak titeket zene nélkül, mert az nagy gonoszság lenne részemről, ráadásul megtörném a hagyományomat is, aminek nem nagyon örülnék. Ja, és egy újabb film előzetesével is szeretnélek meglepni titeket. A film két főszereplője Justin Timberlake és Mila Kunis, a film pedig majd csak júliusban kerül a mozikba :(

Elég jó film lesz, legalábbis akkor, ha a szereplőket visszük figyelembe. Nekem mind a ketten nagyon szimpatikusak, szeretem őket. Justin zenéjét alapból imádom, és valószínűleg színészként is meg fogja állni a helyét.

És akkor jöjjön a zene. Ezt a számot már korábban is ismertem, de csak most jött ki a klippje, és szerintem nagyon jó lett ;)

És akkor el is köszönök most tőletek! Minden jót, jók legyetek!

xoxo

Movies...

Az elmúlt pár napban sikerült néhány eszméletlenül jó filmet megnéznem. Unatkoztam, és keresgéltem a neten, amíg rá nem akadtam néhány filmnek a torrentjére, és le nem szedtem őket. Volt, amelyiket olvastam már könyvben, de azért megnéztem a filmet. Hiszen a saját elképzeléseim nem olyanok, mint a filmek, ami valahol jó is, és rossz is. Szeretek olvasni, mert közben magam elé tudom képzelni az egyes jeleneteket, és néha képes vagyok beleképzelni magam egy-egy karakter helyzetébe.

Ez persze vicces szokott lenni, miután leteszem a könyvet, és nekifogok valami másnak... Szóval, ebben a bejegyzésben szeretnék nektek néhány filmet ajánlani, melyek szerintem egész jóra sikerültek, nekem legalábbis tetszettek.

Kezdjük a Fekete Hattyú (Black Swan) című filmmel. Elárulom, hogy ezt a filmet kétszer kellett megnéznem ahhoz, hogy komolyan leessen az egész. A főszereplőt Natalie Portman alakítja, aki egy balett táncosnő, és valahogy sohasem sikerült még neki elérni, hogy rossz legyen. A film egésze ezzel foglalkozik, ugyanis a főszereplő skizofrén, és egy új balett-darab ezt csak még inkább felszínre hozza.

Folytassuk a Vizet az elefántnak (Water for Elephants) című filmmel. Robert Pattinson és Reese Witherspoon tökéletes párost alkotnak a filmben. A sztori nem túl bonyolult, egy fiatal fiúról (Robert) szól, akinek a szülei meghaltak, és mindent elvesztett. Ott hagyja a városát, és felugrik egy ismeretlen vonatra, egy vándorcirkusz vonatára, és a cirkusz alkalmazza őt, mint állatorvost. Itt ismerkedik meg a cirkusz igazgatójának feleségével (Reese), és természetesen egymásba szeretnek, ami kisebb-nagyobb gondokat hoz a fiú életébe...

Egyik személyes kedvencem a Beastly, ami igazából a Szépség és a Szörnyeteg sztori, csak modernizált, 2011-es változatban. Egy egoista srác (Alex Pettyfer), aki csak a szépséggel és magával foglalkozik, és egy boszorkány (Mary-Kate Olsen), aki megátkozza őt ezekért a tulajdonságaiért. Olyan borzasztó lesz kívül, amilyen belül, és csak az igaz szerelem mentheti meg őt attól, hogy örökké csúf maradjon. Természetesen van egy lány (Vanessa Hudgens), aki a dolgok mögé lát, és így a srác újra szép lesz...

És akkor jöjjön az utolsó film, melynek címe A lány és a farkas (Red Riding Hood). A filmet ugyan az a nő rendezte, aki a nagy sikerű Twilight-ot is. Egy kicsiny falucska a hegyekben, egy lány (Amanda Seyfried), aki titokban szerelmes egy olyan fiúba (Shiloh Fernandez), aki túlságosan titokzatos. A falút minden teliholdkor megtámadja egy fenevad, és kiderül, hogy egy vérfarkasról van szó, aki nappal emberi alakban járkál a faluban...

Hát, ha valamelyik film megtetszett, akkor jó mozizást kívánok nektek. Mindet csak ajánlani tudom, mert eléggé jól összehozták őket. Kedvencem nincs, számomra mindegyik jó volt, és most megyek is, hogy megnézzem valamelyiket. :)

Szokásomhoz híven kaptok egy kis zenét is, hogy ne törjem meg a hagyományaimat.

Na, jók legyetek!

xoxo