Cím nélkül...

Végre!

Túléltem a húsvétot :) Szerencsére nem locsoltak meg sokan, csak a nevelőapám, és az öcsém, de ők azért rendesen... Amúgy fogalmam sincs, de számomra a húsvét csak idegesítő. Ahányszor felhívnak, hogy otthon vagyok-e, mindig azt mondom, hogy nem, és közben nézem a tévét. Valahogy nem az én műfajom ez az egész, de remélem, hogy emiatt senki nem ítél el. Annak nem örülnék. Egyszerűen csak nem vagyok oda, és fölösleges pénzt sem dobok ki csokitojásokra, vagy akármi másra.

Holnap viszont megint suli :) Szeretek suliba járni, és a legutolsó nagy durranásunk a büfé volt! Az egész osztály részt vett benne, a fiúk néha lelkesebbek voltak, min a lányok, ami szerintem elég nagy szó. És nem is volt hiábavaló az egész. 47.000 forintot kerestünk, egy kicsit talán többet is, ami azért elég nagy szó, és elég szép kis összeg :)

Nem sokára megint TVD! Már alig várom :) És hétvégén judo-verseny! Egyszerűen imádom ezt a sportot! Az öcsém judozik, és mindig eljárok a versenyekre. Ennek persze több oka is van: az öcsém ügyes, jó nézni, ahogyan küzd, mivel a vérében van A nagypapám, aki sajnos már nem él, edző volt, és a veszprémi egyesület ia az ő nevét viseli <3 A másik ok pedig az, hogy az ifista versenyeken azért elég helyes, és szemrevaló srácok sétálgatnak, minimum nyolc kockával a hasukon :) Persze a vége felé már unalmas az egész, de azért érdemes elmenni ;)

Egyenlőre most legyen ennyi, majd még jelentkezem! És itt egy kis muzsika, szokásomhoz híven ;)

<3

xoxo

To be continued...

Kezdjük az elején...

Az elmúlt három napban ugyanis sok minden történt. Pénteken TVD volt, ami természetesen tökéletesre sikerült, és tökéletes kedvet csinált a hétvégéhez, ahogyan az lenni szokott. Már alig várom a következő részeket, és a következő évadot is, ami ha minden igaz, még idén év vége felé elindul. Nagyon remélem, hogy komolyan így lesz! :)

Ugorjunk a szombatra, amikor a 17. születésnapomat ünnepeltem! Mivel éjfél után tíz perccel születtem, megkértem mindenkit, hogy hagyjon aludni! Anyának ugyanis az volt a mániája, hogy minden évben bejött, és felkeltett, hogy boldog szülinapot kívánjon. De idén ez szerencsére nem történt meg. Helyette 1:10-kor kaptam egy üzenetet Rencsitől... Aztán reggel hatkor jött a következő a szomszéd szobában alvó nevelőapámtól... Ezután pedig folyamatosan jött a többi, plusz a Facebook-os köszöntők az Üzenőfalon... Inkább nem sorolom fel, hogy miket kaptam, nem olyan érdekesek. A torta finom volt, anya jó pezsgőt választott, és szépen elvoltam a 17. szülinapomon.

A vasárnapról csak annyit, hogy eltelt. Viszont fogalmam sincs, hogy vajon miért van az, hogy folyamatosan vasárnapról hétfőre álmodom a legképtelenebb dolgokat. Mindig így van, és vagy nagyon jót álmodok, vagy nagyon rosszat... Egyszerűen nem értem, hogy hogyan lehet ilyen dolgokat álmodni, főleg ennyire élethűen, hogy aztán el kelljen gondolkoznom: "Ez most megtörtént?". És ahányszor álmodom, mindig ugyan ez van. Először is ott van, hogy emlékszem rá, ami eléggé ritka, legalábbis azok között, akiket ismerek. És aztán meg ott van, hogy teljesen valóságos... Néha komolyan ki tudok borulni, de azért hozzá lehet szokni.

Szokásomhoz híven itt egy kis zene ;)

Hallgassátok ;)

xoxo

Hulla...

A sport jó dolog. Komolyan. És jó, hogy a Gimiben van Egészségügyi- és Sportnap. Szeretem, mert mindig van egy-két új dolog, amit eddig esetleg nem tudtam. De ugyanakkor nagyon fárasztó is. Egész nap talpon lenni, járkálni ide-oda... nagyon fárasztó az egész. De azért jó volt, kellett egy ilyen is. :)

Apropó, holnap TVD! Illetve Amerikában már ma, de Magyarországra csak holnap érkezik meg, ami egy kicsit idegesítő. És holnap mozi, ami egyet jelent két lyukas órával. Sajnos, csak a 3.-4. óráról megyünk el, a többire be kel menni :( De nem baj, legalább azon a kettőn nem leszünk ott.

És szombaton lesz a születésnapom, ami már szintén közel van. De olyan furcsa, hogy eddig minden évben annyira vártam, de most képes lennék megfeledkezni is róla, ha anya nem nyaggatna olyan dolgokkal, mint például a torta vagy az ebéd. Furcsa, hogy egy év alatt mennyi minden változik. Tavaly már április elejétől kezdve számoltam vissza a napokat, beleírtam minden füzetembe, de idén... észre sem vettem. Pedig 17 is csak egyszer lesz az ember. :)

Szóval, mindent összevetve a mai nap jó volt, rendesen el is fáradtam. A következő kettő pedig már csak azért is jó lesz, mert TVD lesz, és a szülinapom is :) Szokásomhoz híven egy zenével búcsúzom, és kívánok nektek minden jót! ;)

<3

xoxo

A hétvége :)

Remélem, hogy aki eddig nem volt TVD-fan, az most az, vagy majd az lesz! Egyszerűen nem bírom felfogni, hogy van, akinek nem jön be! Még apám feleségének az olasz barátnője is bírja, és Istenem, olyan szépen ejti ki, hogy "Salvatore"! Amúgy nem volt izgalmas hétvégém...

Bécs unalmas volt, nem voltak jó cuccok, ugyanis vásárolni mentünk volna ki, de sajnos semmi extra nem volt. A srácok viszont ne voltak rosszak, ami azért egy kicsit feledtette a dolgokat.

És kiolvastam a John Sanford könyvet!! Istenem, nagyon jó volt! már alig várom, hogy végezzek a második résszel is, aminek a címe: Indián vér... Nem hangzik rosszul! És hála Isennek, anyának rengeteg John Sanford könyve van még :)

Ahogy azt már megszokhattátok, most is készültem nektek egy kis muzsikával, ám ezúttal remélem, hogy magát a videót is élvezni fogjátok ;)

Imádom :)

xoxo

Forgalmas nap...

Egyszerűen imádom a Vámpírnaplókat (The Vampire Diaries, a továbbiakban csak TVD)!! Nem bírok betelni vele! És most, hogy kb. másfél hónapos szünet után visszatért... el sem tudjátok képzelni, mennyire jó megint nézni! De persze nem csak ez az egyetlen jó dolog történt ma velem:)

Sok dolog történt tegnap is, és ma is. Tegnap voltunk az unokahúgoméknál :) Dorka már olyan ügyesen sétál, és végre most már egyedül sétál.

Holnap pedig irány Bécs, és shoppingolunk! Este pedig Beki!! Már alig várom, hogy megint lássam az én kicsi Pocakomat (aki múlt novemberben született, és az apáméknál, ebből pedig az következik, hogy a szüleim nem élnek együtt...).

Na, mindegy, a lényeg az, hogy megint izgalmas, és sűrű hétvége elé nézek, ahogy mindig, ha apához megyünk!

Itt van még egy kis muzsika, hogy nektek is olyan jó hétvégétek legyen, mint nekem!

Egyszerűen imádom ezt a számot:)

Kellemes hétvégét mindenkinek!

xoxo

Unalom/Szenvedés

Unatkozom!! Kéne egy jó könyve, egy jó film, vagy valami, ami segít, hogy ne unatkozzak! Vagy csinálnom kéne valamit, hogy eltereljem a figyelmem. Az a baj, hogy a filmek, amik érdekelnek, még nincsenek letölthető és/vagy nézhető állapotban, én pedig szépen lassan megőrülök... Ki kell találnom valamit, mert a könyv, amit elkezdtem, sajnos eltűnt, anya elrakta valahova, miután hazaértünk a hobbikról, én meg nem találom... De csak nekem lehet ilyen pechem! És most a regényemmel is hadilábon állok, mert jelenleg valahogy nem jön az ihlet, és így pokolian nehéz regényt írni...

Ajj...

Azét remélem, nektek jó napotok van vagy volt.

Itt egy kis muzsika, ami talán rajtam is segíteni fog ezekben a nehéz órákban :)

Imádom :)

xoxo

Well, here I am again :)

Imádok suliba járni! Komolyan! Persze a tanulás részét nem annyira szeretem, de nagy valószínűséggel ezzel nem vagyok egyedül. És, hogy miért szeretek suliba járni? Ennek több oka is van...

Kezdjük máris az osztályommal, aminek minden tagját imádom, mert egyszerűen, ha nem lennének, ki kéne találni őket! Remek közösség vagyunk, amit az a tény támaszt alá, hogy sikeresen megnyertük a sulinkban megrendezett, idén a 36. Éneklő Osztályok Versenyét (csak zárójelben jegyezném meg, hogy a maximális, azaz 160 ponttal). Ezt nem érhettük volna el, hanem dolgozunk össze, és nem vagyunk ott maximálisan, nem adunk bele mindent. Szóval ezért, és rengeteg más dologért is imádom az osztályomat. Mindenki egy külön egyéniség, és nem tudom elképzelni, milyen lenne az osztály, ha csak egy ember is hiányozna...

És, hogy miért szeretek még suliba járni? Mert sohasem unalmas, mindig történik valami. Ilyen volt például a pénteki Fordított Nap, ami vicces volt, és cseppet sem volt unalmas. Így tavasszal, a suli vége felé mindig vannak programok, melyek nélkülözhetetlenek az iskolai életből. Legközelebb az Egészségügyi- és Sportnap lesz, amikor szintén nincs tanítás, csak egy csomó sport, egészségügyi előadások, és mindenki a Kossuth Lajos Gimnázium sárga pólójában rohangál :D

Sok jó dolog van az iskolában, kivéve a koránkelés. Ez az egy dolog van, amit nem szeretek, noha jómagam nem arról vagyok híres, hogy kockásra alszom a fejem. borzasztó alvó vagyok, és a legkisebb zajra is képes vagyok felkelni. De ez van, minden nem lehet tökéletes:)

A lényeg, hogy suliba járni jó, legalábbis az én szemszögemből:) Itt egy zene, ami nekem mindig jó kedvet csinál, hallgassátok ti is;)

Ui.: Imádom a Vámpírnaplókat, remélem, ezzel nem vagyok egyedül. Ez a zene is a sorozatból van (természetesen). Szóval hallgassátok, és legyen szép napotok!

xoxo

Fárasztó nap...

Egy igen izgalmas és fárasztó napon vagyok túl. Kint a hobbinkon ugyanis nem lehet semmit csinálni, csak ülni, zenét hallgatni, és esetleg olvasni, ha nem felejtek el könyvet vinni. Szerencsére ma kaptem anyától egy nagyon jó könyvet, amit a polcon találtunk.

John Sanford - Soha ne ölj...

Nagyon jó, ugyanis krimi, én pedig nagyon odavagyok a véres történetekért. Imádom a vámpíros könyveket is, de sajnos az utóbbi időben egyet sem olvastam, ami nagyon rosszul érint :D Szeretek olvasni, pontosabban imádok, de csakis olyan könyveket, melyek lekötnek, de ezzel gondolom mindenki így vagy. Ezért nem szeretem a kötelezőket sem. Egyik sem tud lekötni, számomra mindegyik unalmas, és vagy háborúról szónak, vagy pedig a túlságosan is nyálas szerelemről.

Bezzeg a vámpíros könyvek! számomra izgalmasak, és némelyiken nagyon jól el tudok szórakozni, ugyanis az írónak néha sikerül a mai tinédzserek fejével gondolkodni, és az ő nyelvükön kifejezni a dolgokat. A saját regényem is valami hasonlónak indul, valami ilyesminek, de nagyon nehéz összehozni mindent, és ez néha az őrületbe tud kergetni.

Visszatérve erre a Sanford könyvre, nagyon ajánlom mindenkinek, aki szereti a krimiket, hogy kezdjen el John Sanford-ot olvasni, mert megéri ;)

Szóval, a mai napom eléggé izgalmas volt, és szó szerint maradandó nyomot hagyott bennem, pontosabban rajtam, ugyanis van egy öcsém, aki négy évvel fiatalabb nálam, és néha elképzeli, hogy egy harcos... Mondanom sem kell, hogy én általában megszívom ezeket a harcos-pillanatokat, de szerencsére a mai napot megúsztam kisebb karcolásokkal. Amikor legutóbb kint voltunk, csak világbajnok focistának képzelte magát, és úgy belerúgott a labdába, hogy amikor az találkozott a kezemmel, eltört az egyik ujjam. A mai nap szerencsére nem volt ennyire vészes :)

Majs még jelentkezem, addig is jók legyetek!

xoxo

Ui.: Fogalmam sincs, miért használom ezt az "elköszönési mód"-ot. Azt hiszem, az egyik filmben láttam, ahol a kislány úgy magyarázta, hogy az x puszit jelent, az o pedig ölelést...

Na, mindegy...

Drip Drop...

Így estefelé már kezdek besokallni... Ez a szám viszont az új kedvenc, és segít, hogy lenyugodjak. ;)

xoxo

Regényírás...

Regényt írni nem könnyű, főleg akkor nem, ha ezer másik sztori van a fejedben... Szenvedés az egész, mert nem tudod, hogy melyik gondolat melyik sztorihoz tartozik. De, ha végzel vele, lehet, hogy valami nagyon jó sül ki az egészből. Próbálok közben zenét hallgatni, hátha az úgy sokkal jobb, és ihletet ad, de eddig még nem nagyon jött be. Csak addig sikerült eljutnom, hogy mindig újra és újra elindul a lejátszási lista... Nem valami élvezetes ugyan azokat a zenéket hallgatni ennyi ideig. De remélem, hogy a végén jól fog sikerülni :)

xoxo

The first steps...

Hogy mi az oka annak, hogy blogot kezdek írni? Jó kérdés, magam sem tudom igazán. Talán eljött az ideje, hogy valamilyen módon kiadjam az érzéseimet magamból... Eddig is a fejemben volt, de nem nagyon voltam biztos abban, hogy komolyan gondolom az egészet. Kicsit féltem is (na, jó, csak tartottam) attól, hogy mi lesz, ha idegen emberek elolvassák, hogy mit gondolok, vagy mit érzek, esetleg majd nem tetszik mindenkinek, hogy mit hogyan írok le. De végre eljutottam arra a pontra, hogy nem érdekel az egész, és az sem érdekel, hogy ki mit gondol majd rólam ezek után.

Amikor kicsi voltam, sokat beszéltem, és nem érdekelt, hogy ki hallgat meg, vagy k nem, csak mondtam a magamét megállás nélkül. De aztán idősebb lettem, és rájöttem, hogy akik kicsiként figyeltek, azok nem is figyeltek rám igazán. Ez rosszul érintett, és elkezdtem magamba fordulni, ami persze nem volt olyan jó ötlet, de nem volt senki, akinek beszélhettem volna. Kifelé persze még most is vidám vagyok, és beszélek, de sokszor csak olyan dolgokról, amik nem is értelmesek.

Biztos vagyok benne, hogy itt is fogok épp elég marhaságot írni, de remélem, el fogjátok nézni nekem. Néha az ember beleőrül a sok dologba, ami történik vele, és előfordul, hogy sok idiótaságot összehord. Ez velem sokszor előfordul, és gyanítom, hogy itt sem lesz másképp. Ráadásul ma éppen április 1. van, bolondok napja (boldog szülinapot az osztályomnak :D), és biztos vagyok benne, hogy ez valamiféle jel azoknak, akik nem ismernek. Most kezdésnek legyen ennyi, majd még jövök! Addig is minden jót mindenkinek!

xoxo Kiky