Hú, elég rég volt már az, amikor igazi, gondolkodós bejegyzésem volt... Az a helyzet, hogy sok dolgom volt, és éppen nem arra koncentráltam, hogy ide írjak valamit. Lekötött az előrehozott érettségi, az év vége, az öcsém ballagása, a KRESZ vizsga, és még sok más dolog is. De nem sok minden változott, a vadállatok ugyan olyan vadállatok, a meleg pedig ugyan olyan meleg, mint amilyenre tavalyról emlékszünk.

A legnagyobb probléma az, hogy a kishúgomat egyre ritkábban látom, noha most már sokkal több időm lenne rá a nyáron. De valahogy sohasem tudunk úgy időpontot egyeztetni, hogy mindenkinek megfeleljen, és ez nagyon nagy pech. Szerencsére azonban vannak más programjaim, barátok, akikkel találkozok, és nem kell folyamatosan arra gondolnom, hogy a húgom hiányzik a képből.

A sok teendőnek még egy pozitív oldala is van. Nincs időm arra, hogy gondolkodjak a problémáimon, és ez is egy jó dolog. Hajlamos vagyon ugyanis túlgondolkodni a dolgokat, és a végén mindig én kerülök a ideg-összeroppanás szélére, a többiek azonban egy legyintéssel elintéznek egy olyan dolgot, amin én éjszakákon át képes vagyok gondolkodni. De eddig szerencsére nem úgy néz ki, hogy sok időm lenne, ugyanis a nyaram elég zsúfoltnak néz ki, ráadásul tanulnom is kell, ha jövőre jól akarok érettségizni.

Apropó, érettségi! Az anyukám már most azzal nyaggat, hogy hogyan fogok érettségizni, vagy hogyan nem, ami nagyon idegesítő. Ráadásul van két barátom, akik velem egy idősek, és most érettségiztek, mert nem öt évfolyamoson voltak a középiskolában velem ellentétben, és mind a ketten közölték, hogy ők a mérce, ami nagyon nagy pech. Mindketten színötösre érettségiztek, nekem pedig elég nehéz lesz ezt a szintet elérnem, mert (bevallom) lusta vagyok. Csakhogy meg lettem fenyegetve, hogy ha nem ütöm meg a szintet, nem szólnak hozzám! Milyen kedves barátok, nem? :) De persze nem miattuk vagy az anyukám miatt fogom megcsinálni, hanem magam miatt.

És, ha már a barátoknál tarunk, és említettem a vadállatokat is, nem hagyhatom ki az egyik olyan barátomat a bejegyzésből, aki képes volt kikezdeni egy vaskapuval, és a vaskapu nyert... Most biztos valami idiótára gondoltok, és igen, jól gondoljátok, mert valóban az. Lassan két hete, de még mindig nem volt hajlandó kimenni a kórházba, ehelyett nekem nyavalyog, hogy fáj a keze. Persze, mivel kedves vagyok, és jó barát, kénytelen vagyok elviselni, de már nem egyszer szedtem le a fejét, amiért van olyan lusta, hogy nem megy ki.

Hát, igen, zajlanak az események, és erősen készítem magam az utolsó, végzős évre, ami szeptemberben megkezdődik. Remélem, minden rendben fog menni, és egy új kedvenccel búcsúzom.

xoxo

"If you love someone you must be prepared to set them free."

/Paulo Coelho/

"I would rather spend my time with people who makes me happy than people who I have to impress"

Fogalmam sincs, hogy hol járok. Az agyam tudja, hogy mikor mit kell tenni, hogy hova kell mennem, hogy csütörtökön angol érettségi, de valahogy mégsem fogom fel... Jelenleg elvagyok, de nem tudom, hogy van-e valami értelme annak, hogy elvagyok. Szombaton ballagás volt, én pedig nem voltam ott, aminek két oka is volt. Az egyik a lázam volt, a másik pedig az asztmám. Így legalább lemaradtam néhány olyan ember ballagásáról, akik komolyan fontosak nekem, és ez nagyon bánt, mert most csak a tudat van... Ráadásul meg is voltam hívva a ballagásra, mint vendég, ami miatt még pluszba rosszul érzem magam... De nem baj, úgy tűnik ezt dobta a gép, ezt kell elfogadnom. A baj csak az, hogy úgy érzem, mintha cserben hagytam volna azokat, akik ballagtak, főleg azt az embert, aki még meg is hívott. Szóval ezek mellett fogalmam sincs arról, hogy merre jár az agyam, de jelenleg nem is akarom tudni. Most csak úgy vagyok, és egyszer csak talajt érek, és puffanok egyet...

The 1st Birthday!!

Hát igen... Elérkeztem ahhoz a naphoz, amikor a blogom elérte az egy évet. Azt gondoltam, hogy ekkorra már túl leszek legalább 100 bejegyzésen, de ha jól néztem, még csak a közelében sem vagyok. Ez persze nem akkora baj, csak egy aprócska megjegyzés. :)

Az elmúlt hónap amúgy egy elég nagy rohanás volt. Elindultunk az iskolánkban lévő diákdiri válaztáson, ami sok mnkával és még annál több stresszel is járt. De ez most már semmit sem jelent, ugyanis március 23-án megnyertük a választást, és most már minden rendben van. Már csak a Fordított Napot kell rendesen végigcsinálnunk, és utána minden rendben lesz. Persze körülbelül egy hétig, hiszen készülünk a angol előrehozott érettségire, de semmi gond, mert legalább nem lesz időm és energiám arra, hogy alaposan magamba forduljak. :)

A mai nap nem csak az egy éves szülinap miatt fontos. Ma kezdem meg a nagy visszaszámlálásomat, hiszen 15 nap múlva 18 éves leszek. Ez persze nem nagy dolog. Valamiért mindenki azt gondolja, hogy ez egy nagyon nagy dolog, de szerintem ugyan olyan, mint bármelyik más születésnap. Ha valaki 18 lesz, onnantól csak rosszabb, egy bizonyos szempontból. Hiszen, innentől fogva már mindent nekünk kell csinálni, már nem lehet azt mondani, hogy anyuci vagy apuci elintézi helyettünk, innentől fogva vállalnunk kell a felelősséget azokért, amiket teszünk. Ez most lehet, hogy nagyon hülyén és okoskodósan hangzik, de szerintem ez így igaz. Persze vannak jó oldalai is annak, hog a ember 18 lesz, de most hirtelen egy példást sem tudok felhozni a sok közül. :)

És akkor még írnék pár szót a kishúgomról, aki ebben a pillanatban is itt ül mellettem, és azt nézi, ahogyan nyomkodom a billentyűzetet, és néha még ő is segít a gépelésben. De nem érdekel, és az sem, hogy igazából csak a féltestvérem, mert imádom! Pechemre csak nagyon keveset találkozok vele, ezért próbálok minél több időt vele tölteni, amikor itt vagyunk. Úgyhogy, most megyek is, és élvezem még a hátralévő időmet! :)

Minden jót, és kellemes Bolondok Napját mindeninek!!!

xoxo

"Imagine all the people..."

Oké, ez a hét hivatalosan is kész Őrültek Háza!!!

Hétfőn írásbeli osztályozó vizsgám volt.

Kedden szóbeli osztályozó vizsga.

Ma Éneklő Osztályok Versenye (MEGNYERTÜK!!)

Holnap, ha minden igaz, megtudjuk, hogy hogyan sikerült az osztályozó, vizsga.
Pénteken pedig este előadjuk az Éneklő műsorát a szülőknek!

És akkor visszatérek egy kicsit a mai pontomra:
El sem tudom hinni, hogy idén is MEGNYERTÜK!!! Tavaly, még az előtt nyertük meg ezt  versenyt, mielőtt elindítottam volna ezt a blogot, így sajnos azt nem tudtam megosztani. De idén egyértelmű, hogy megteszem, hiszen egy hatalmas kő esett le a szívemről! Ismét mi voltunk a legjobbak, és ismét csak 1 pont választott el minket a második helyzettől! De ez kit érdekel?? Mi lettünk az elsők, és két különdíjat is sikerült bezsebelnünk, a Legjobb Fiúkórus és a Legjobb Férfihang díjakat!
Még fel sem dolgoztam az egészet, annyira örülök neki, hogy az hihetetlen!!

:)

Amúgy most jelenleg nagyon jól elvagyok, élem az én kis felgyorsított életem. Ugyanis indultunk a Diákdiri Választáson is, és a kampányolás is gőzerővel folyik. Pólók, zsebkendővirágok nőnapra... szóval van rendesen munka, és így levegőt venni sincs időm, nem hogy agyalni azon, hogy mi van/lesz velem. És ez nagyon jó!! Rájöttem, hogy ez így sokkal jobb, mert ha nem agyalok, akkor nem idegeskedek, és nem leszek depis, ami nagyon jó!!

:)

Don't worry, be happy...